Osztálykirándulás

Mint minden héten csütörtökön most is kulturális napunk volt a suliban. Most mintha csak osztálykirándulásra mentünk volna, útra keltünk egy kis busszal, hogy megtekintsük azt a templomot, ahol anno 1554-ben jezsuita papok alapították a várost. Anno egy kicsit másképpen nézett ki. Azóta eltüntek a folyók, a hegyek és az a sok-sok zöld terület, amit a múzeumban a fényképeken láthattunk. Helyette sok-sok ronda toronyépület veszi körbe a múzeumot, ami igazából egy templom. A belsejében indiánok által készített használati tárgyakat láthattunk.
Remélem egyszer eljutok egy indián rezervátumba is. Még mindig élnek Brazíliában indiánok, sajna a legtöbbjük már "civilizálódott", így elég keveset láthatunk a régi kulturából. :-(

A templom előtti kis tér. Kár, hogy a szép épület mögött épp egy elhagyatott ház díszeleg.
Így néz ki közelről:

A templomot újra építették, így visszakapta régi arculatát.

Hát igen, ez típikus brazil. Kedves németűl tudó barátaim, szerintetek mit jelent a fenti mondat?? Mert sajna nem azt, hogy itt alapították a várost, Sao Paulo-t, hanem azt, hogy a város, Sao Paulo által lett alapítva. Ezúton is köszönjük a közreműködését. :-)
Vszínű, hogy a google fordítónak és néhány -nekem aztán mindegy, hogy hogyan írják- embertársunknak köszönhetjük az alábbi mondatot. Ja egyébként a kínaiúl is rosszul írtak - bár ezt csak hallomásból tudom. :-)


A templom után egy vásárcsarnokba látogattunk el, a Mercado Municipal-ba (mercado, mint piac és municipal, mint város, közösség). Az épület európai stílusú, viszont a környék nem túl biztonságos. Egyedül tuti nem mennék még a környékére se.
A belső elrendezés nem különbözik az európai vásárcsarnokoktól. Sok-sok kis üzlet, tele szebbnél szebb áruval. Az egyedüli különbség az áru típusa és az árak.

Az épület kivűlről

   

Fincsi gyümik, méreg drágán. 4 db-ot vásároltam és 60 Real-t = 6300 Ft-ot fizettem.:-(

Utólag a tanárok is elmondták, hogy bizony-bizony ez a legdrágább hely a városban, viszont a legjobb árut itt lehet megvásárolni. Az biztos, hogy a gyümölcsök legalább felét nem ismerem. De ez gyorsan változhat, mert a kofák előszeretettel kóstoltatják, persze a legdrágább portékájukat, hogy hátha kedvet kapsz a vásárláshoz.

Húsevőknek is akad egy kis harapnivaló.

Fűszerezzük meg az ételünk-életünk...

A híres mortadellás szendvics. Lehet, hogy most nem látszik, de kb 20 szelet mortadella figyel két papírvékonyságú zsemle között. Èn egy felet tudtam legyűrni, de a Flori véleménye is az volt, annak ellenére, hogy ő húsimádó, hogy ez rendkívül ízléstelen megoldás. Olyasmi, mintha egy negyed rúd párizsit egy szuszra magadba tömnél. fujjjj! Viszont nem szeretném becsmérelni, mert ezt a helyiek kulináris élménynek tartják.
Nekünk ez egy egyszeri élmény marad, mint ahogy az alábbi 6300 Ft-ért vásárolt gyümik is.

Itt még egyben,



majd félbe vágva. Ez volt a 4 közűl az egyetlen, ami igazából ehető volt és még ízletesnek is mondanám. 

 

 Huh ez borzasztó! Nyúlos, kocsonyás izé, tele maggal.

 Na ez se volt semmi. Szerintünk ezt talán ki kellett volna préselni, mint egy narancsot, mert leginkább gyümölcsléből állt ez a szivacsnak kinéző gyümölcshús. Persze erre már csak akkor jöttünk rá, amikor könyékig úsztunk a ragadós lében. :-)

Ès a kedvencem. Ez a szinte felvághatatlan gyümi, aminek csak a fehér színű része ehető. A piros húsa rettentően keserű.
Nem tudjuk melyiktől, de egy kis allergiás reakciót is kaptunk ajándékba. Miútán befejeztük a kóstolást, mindkettőnknek a felső ajka kb 5 percig rettentően viszketett és egy kicsit ki is pirosodott. Remélem éjszaka nem jelentkezik egy újabb tünet...
Ùgy érzem a hétre kikisérleteztük magunkat, vagy még sem. Holnap útra kellünk, hogy egy újabb várost fedezzünk fel a környéken. Folyt köv...