Ennek örömére tegnap kirándulni voltunk. Florián kedves kollegájától Carlos-tól kaptunk egy szuper könyvet, ami Sao Paulo környékén felelhető városokhoz ad néhány tippet. Pontosítanám - 86 városról van szó. Vagyis ha mind a 86 várost meg szeretnénk nézni, akkor 86 hétvégére, kb 22 hónapra lenne szükségünk vagyis az elkövetkezendő kb 2 évre van programunk! :-)))
A városok többsége 120-300 km-es távolságra van Sao Paulo határától. A városhatár nagyon lényeges szempont, mert ezt a pontot elérni nem kis feladat és az út legalább 20%-át magában foglalja. A könyv szerinti 67 km-es útat pl sikerült másfél óra alatt megtenni, ebből 30 perc volt a város! :-(
Így gondolhatjátok, hogy a 300 km-es út hány óráig tart!?
Na de akkor íme egy kis élménybeszámoló Atibaia-ról (indián eredetű, jelentése egészséges vízű folyó). Természetesen mint mindig, most is sikerült túl szerveznem a napot. Legalább 4 helyet szerettem volna megnézni a városban, ehhez képest egy helyen jártunk, de cserébe túráztunk, amivel pl egyáltalán nem számoltam (szerencse, hogy volt váltócipő a kocsiban).
Úgy látszik, még nem tapasztaltam meg elégszer azt, hogy itt nem lehet úgy tervezni, ahogy azt Európában megszoktam. Hiába olvasol el minden lehetséges infót a neten, vagy kapsz segítséget a helyiektől, talán van egy térképed is, egyből nem találod meg a keresett látványoságokat. Egyszerű oka van, semmi sincs rendesen kitáblázva. Így majdnem két órát töltöttünk el azzal, hogy megtaláljuk a Pedra Grande (Nagy Kő) -hoz vezető útat. De ahogy a fotók is bizonyítják végül sikerült és csodálatos élményben volt részünk.
A hegyet nem lehetett eltéveszteni, hiszen 1418 méter magas és csodálatos földlemez képződményeket láthatunk a tetején. Elvileg a hegyre 3 gyalogút vezet, ami nem olyan mint a túrista útvonal, hiszen az ki van táblázva és a térképen is megtalálható :-), hanem itt ezek az útak csak úgy vannak vhol. Az első akadályon túl vagy, ha megtaláltad. Hát nekünk nem sikerült. Így az autós utat választottuk. A leírás alapján föld út vezet a hegyre, hááát ez az volt, viszont mi az út felénél leraktuk az autót, mert nem egy dzsippel érkeztünk. Útólag mondhatom, hogy a legjöbb döntés volt, hiszen még is csak egy esőerdő közepén vagyunk és tudunk sétállni! Persze azért néha elfogott minket a félsz, amikor fura hangokat hallottunk az utat két oldalról körbeölelő erdőből. Hiszen a kis majmokon kívűl, akik a bambuszerdő részén érdeklődően figyeltek minket, honos állat még a puma is! Ami legalább olyan sűrűséggel fordul elő, mint nálunk az őz. De remélhetőleg ő jobban fél, mint mi, és az emberhúsi se a kedvenc csemegéje.
Másfél órás folyamatos hegymenet útán megérkeztünk a csúcsra. Sok hegyet láttam már, de ilyet eddig még soha. Talán a fotókon nem egészen kivehető, de a hegy teteje sík földlemezekből áll. A keletkezéséről sajna nem tudok sok infóval szolgálni, mert csak egy-két dolgot találtunk erről a neten. Elvileg földtani mozgások következménye, amik elég erőteljesek lehettek, ha a földlemezeket 1400 méter magasra emelte.
Ein Samstagsausflug nach Atibaia. Dort gibt es den Pedra
Grande zu bewundern, einen 1.418 Meter über N.N. gelegenen Felsen, von dem aus
man bei klaren Himmel eine hervorragende Aussicht über die umgebende Landschaft
haben soll.
Ein solches Ausflugsziel ist in Brasilien grundsätzlich mit
dem Auto zu erreichen. Üblich ist es nämlich direkt bis zum Ausflugsziel zu
fahren und dort schnell ein Foto aus dem geöffneten Fenster zu schießen,
vielleicht auch mal den Wagen für ein kleines Picknick zu verlassen.
Schließlich hat die Anreise bereits ein ausreichendes Naturerlebnis geboten. Die
letzten Kilometer (11km) bis zum Pedra Grande führen nämlich über eine
Lehmpiste, die sich eigentlich nicht so recht zum Fahren mit einem normalen Pkw
eignet. Wir sind mit der Absicht aufgebrochen ein wenig zu wandern. Daher haben
wir das Auto am Wegesrand abgestellt und den Aufstieg zu Fuß zu gewagt. Schon
auf dem Hinweg wurden wir aus vorbei kriechenden Autos skeptisch oder ungläubig
beäugt. Auf unserem Rückweg wurde uns richtig bewusst, dass wir scheinbar ein
völlig exotisches Bild abgeben mussten, wie wir zu Fuß durch den Wald gelaufen
sind (so was Verrücktes!). Denn: Autofahrer sind neben uns stehen geblieben und
haben uns eine Mitfahrgelegenheit angeboten...
A háttérben a bambuszerdő, ahol a kis majmok figyeltek minket. Sajna nem sikerült lefotóznom őket. Végülis nem az állatkertben jártunk, hogy pózoljon nekem a ketrecen belül. :-))
A Flori mellett egy hatalmas termeszdomb. Közelebb nem merészkedtünk.
Útközben a kilátás. Ez a fotó akár Európában is készülhetett volna.
Oda igyekszünk, még kb fél órás út volt előttünk.
Ott mi is álltunk. Elég jól néz ki, nem?
Bizony-bizony, ilyen az amikor vki nem tud mit kezdeni a természettel. Nagyon durva, hogy rajtunk kívűl senki nem érkezett gyalog a hegyre. Ráadásul úgy néztek ránk, mintha földönkívüliek lennénk. A visszaúton még ajánlatot is kaptunk, hogy szívesen levisznek minket a hegyről, mert hogy nehogy gyalogoljunk már!
Szörnyű látni, hogy ha az ember nem tud mit kezdeni azzal a csodával, ami csak egy karnyújtásnyira van tőle! :-((
Naturerlebnis auf brasilianische Art: Mit dem Auto nach oben um die frische Luft zu genießen.
Ugye milyen gyönyörű, amikor a természet útat tör magának! 1400 méteren! :-))
Alábbi lenne a kocsival járható földút, ezt megspórolhatták volna maguknak a helyiek és helyette túrista útvonalat építhettek volna. Bár akkor tuti, hogy senki nem menne fel a hegyre, néhány elszánt "csodabogarat" kivéve!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen