Regen, endlich!

Heute hat es geregnet. Seit Ende Juni hatten wir keinen Regen mehr und wußten fast nicht mehr wie sich das anfühlt. Die Luft ist wieder wesentlich besser geworden. Der Staub und die Schadstoffe sind herausgewaschen worden und trotz der Regenwolken sah der Himmel klarer aus als gewöhnlich... Ein schöner Tag!

Unser Gästebett....

oder auch brandneues und handbemaltes Schlafsof ist heute angekommen. Wer hat bereits die Tickets gebucht?

Ilhabela - oder welches Wochenendziel man in 6,5 Stunden Fahrt noch so von Sao Paulo erreichen kann

Der 07. September ist der Brasilianische Unabhängigkeitstag. Da dieser 07. September in diesem Jahr auf einen Freitag gefallen ist, hatten wir ein langes Wochenende. Natürlich wollten wir diese Zeit gerne wieder im Grünen und nicht im Betonozean von Sao Paulo verbringen.

Diese Idee haben natürlich nicht nur wir gehabt und daher haben wir mit entsprechendem Verkehrsaufkommen gerechnet. Gegen 22:00 Uhr haben wir uns auf den Weg gemacht. Die Verkehrsmeldungen zeigten zu dieser Uhrzeit nur lächerliche 63 km Stau in ganz Sao Paulo an. An einem gewöhnlichen Vormittag sind mehr als 100 km Stau nichts Außergewöhnliches. Der erste kleine Stau war schnell umfahren (eine Vielzahl von Brasilianern besitzt kein Navi und daher fährt ein Großteil der Fahrer direkt in den Stau um dort zu verharren, anstatt sich eine Alternativroute planen zu lassen) und ließ uns Gutes hoffen. Damit hatte es sich jedoch sehr bald. Um 04:30 Uhr sind wir an unserem Hotel auf der Ilahbela angekommen. Von unserer Haustür bis dorthin sind es 211 km ....

Die Insel selber ist wunderschön. Es gibt atemberaubende Wasserfälle inmitten des Regenwaldes und kleine Strände, welche entweder nur mit dem Geländewagen oder über das Meer per Boot zu erreichen sind. Dazu gibt es frische Luft, Cocktails, gutes Essen und jede Menge Moskitos, die einen blutig stechen.  

Leider mussten wir am Sonntag auch wieder zurück fahren. Auch hier hatten viele Menschen die Idee früh loszufahren um nicht im Stau zu stehen, genau wie wir. Am Ende haben wir für den Hin- und Rückweg rund 13 Stunden benötigt. 

 

FAAP-újra az iskolapadban

Hosszú, egész pontosan egy hónapos hallgatás után újra rávettem magam egy kis gondolat megosztásra. Mostanra érett meg újra az érzés, hogy elkezdjem összefoglalni az elmúlt hónap élményeit.

Augusztus 6.-val megkezdȍdött a portugál nyelvoktatásom a FAAP (Fundação Armando Alvares Penteado) egyetemen. Nagy meglepetésemre a heti 3 alkalomból 5 lett, amit egy hirtelen, de itt megszokott törvénymódosításnak köszönhetek. Ez egy kicsit felborította terveimet, persze nem panaszkodom, mert cserébe nagyon gyors a fejlȍdés.

A suli tényleg szuper, mindenkinek ajánlani tudom. Egy cseppet sem hasonlít a magyar oktatási rendszerhez. Biztos emlékeztek még azokra a szitukra, amikor a tanár csak beszél, beszél, beszél, te meg azzal küzdesz, hogy megtanulj nyitott szemmel aludni . Na itt ez esélytelen. Az óra interaktív, tele feladatokkal és beszédgyakorlatokkal. Lehet, hogy én egy kicsit elfogult vagyok, mert én imádom a játékos feladatokat, amit mondjuk pl a német osztálytársaimról nem mondanék el.

A legérdekesebb és talán a leglényegesebb is a nyelvtanulás mellett, hogy különbözȍ kulturákat ismerhetek meg. A kezdȍ csoportokban kb 15 különbözȍ nemzetiség van, természetesen, mint mindenhol az ázsiaiak (japán, kínai, koreai) alkotják a többséget, de van olyan aki Iránból, Zambiából, Peruból, Namíbiából, Mexikóból, Ausztráliából érkezett. A közös nyelv a szünetekben az angol, aminek hatására elfeledett nyelvtudásomat gyorsan felfrissítettem.

Az elmúlt egy hónapban a legtöbb gondolatom a kulturák és emberek közötti különbségekrȍl szólt. Számomra ismeretlen, néhol szép, néhol érdekes szokásokat ismerhettem meg. A tapasztalások különbözȍ érzelmeket váltottak ki belȍlem, sajnos az útobbi idȍben leginkább csak dühöt. A legtöbb inger természetesen a brazil “kultúrával” kapcsolatban ér, de íme néhány példa vegyesen:

Kína:

• már rég nem igaz, az a hiedelem, hogy rengeteg bogarat meg rovart fogyasztanak – a nagyvárosi emberek között még sokan nem is próbálták. Alapvetȍ különbség, hogy nagyon fȕszeresek az ételeik, leginkább csípȍs.
• igen, még mindig igaz, hogy csak egy gyereket engedélyez az állam családonként (ami nem csoda a kb 1,4 milliárdos népesség mellett). Ha ikrek születnek az nem probléma és mint mindenhol a nagy világban itt is lehet kenȍpénzt fizetni, ha két gyereket szeretnél.
• a velem egykorúak még abban a neveltetésben részesültek, hogy a szülȍnek, nagyszülȍnek mindig igaza van. Ha ȍk beszélnek, akkor nem lehet ȍket félbeszakítani és ellent mondani. A véleményedet tartsd meg magadnak. – Hm csodalátos lehet! Elmondásuk szerint, ȍk se értenek már ezzel egyet, fȍleg azok, akik láttak már más kulturákat is. Ezért a gyerekeiket már teljesen más szemléletmódban nevelik, vagy fogják nevelni. 

Korea:  az angol nyelvoktatás az iskolákban megkezdȍdik, de csak az írásra és a nyelvtanra fektetnek hangsúlyt. Ezért nagyon sokan (akik megtehetik) mennek külfödre tanulni, hogy elsajátítsák a nyelvet. A többségük nem is tér vissza, hanem vhol külfödön éli le az életét.

Peru: az inkák kultusza még a mai napig nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében. Az egyik legnagyobb különbség egy brazil és egy perui között, hogy a perui tiszteli a természetet és ennek megfelelȍen bánik vele, míg egy brazil nem. A peruiak véleménye az itteni “kulturáról” és viselkedésrȍl meglepȍ módon hasonlít az európai ember véleményéhez.

Kína, Japán, Korea: a legtöbben a saját nevük helyett vmilyen angol nevet használnak. Ez nem hivatalos, sehol nincs regisztrálva, vagy te találod ki magadnak, vagy ha vallásos vagy, akkor kérheted az egyháztól. Ja és eme három ország tanulóiról elmondható, hogy félelmetes gyorsan tanulnak, fegyelmezettek, barátságosak és szinte kivétel nélkül tudják, hogy hol van Magyarország és mi a fȍvárosa. Vajon ez a kommunizmus eredménye???

Német: még mindig ȍk azok, akik mentalitásban leginkább hasonlítanak a magyarokhoz. Ugyanazokat a dolgokat tartjuk itt furcsának és felháborítonak és az itteni árakról alkotott véleményünk is uaz, minden nagyon, de nagyon drága!!!

Brazil: na errȍl most órákig regélhetnék. Mivel az ország óriási, ezért nem lehet általánosítani, hogy ȍk ilyenek, vagy olyanok és persze mindig van kivétel. Ezért a köv. szösszenetek a sao pauloi tapasztalásaimról szólnak:

•  A favelakat azért nem fejezik be a lakosaik, mert a befejezetlen ház után nem kell adót fizetni. Ezért nincsenek bevakolva, nincs ablak, sȍt többnyire még rendes tetȍ sincs. Ezért szuper ötlete támadt állambácsinak, fordítsuk meg a folyamatot, ha kész a házad nem kell adót fizetned. Èrdekes szemléletmód!
• A szülȍknek kötelességük a gyerekeket 14 éves korukig iskolába járatni. Az állam bünteti, ha a szülȍk koldulni küldik a gyerekeket. Ennek ellenére nagyon sok gyerek van az utcákon, mert nem tudják kontrollálni. Hasonló grandiózus ötlet, mint a favelák esetén, jelenleg pénzt kapnak a családok, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Mindenki tippelhet, hogy ettȍl több gyerek jár-e iskolába!? 
•  Az, hogy mindent részletre vehetsz már meséltem. De a legdurvább még is az, hogy ha megbüntet a rendȍr, és te idȍben befizeted a büntidet, kedvezményt kérhetsz!! Ìgy tudják csak elérni azt, hogy a büntetéseket befizessék az emberek. 
•  Az élelmiszerboltokban a Magyarországon egy kb 5 évvel korábban látott effektus köszön vissza. A bevásárlókocsiban hegyekben áll az élelmiszer, aminek tuti, hogy 30%-a kukában fog landolni, mivel lajár a szavatossága. Persze hitelre vásárolnak!! Mindezt csiga lassúsággal. Vagyis ha két ember áll elȍtted a boltban, akkor tuti egy órát fogsz sorban állni. Ja és ami felháborít, hogy minden egyes megvásárolt darabot nyelon zacskóba raknak! Holott ebben az évben betiltották az országban, de ezen úgy felháborodtak a brazilok, hogy a törvényt nem tudták érvényesíteni! Ennyit a környezettudatosságukról. 
•  Ha az érdektelenséget szeretné vki tanulmányozni, akkor meleg szívvel ajánlom Sao Paulot. Tökéletes mintája annak, hogy a magántulajdon a lakás ajtajánál véget ér, persze az autó még beletartozik! A városrendezés, mint olyan nem létezik. A szépségrȍl sajátos elképzelésük van. Ha találsz is, egy – két szép régi épületet, akkor tuti, hogy körbe építették rondábnál rondább ízléstelen toronyépületekkel. Egy viszont nagyon fontos, hogy legyen a közeledben legalább kettȍ bevásálóközpont. 
• Viszont pozítívumként szeretném megemlíteni, hogy szemetes kuka nagyon sok van az utcán, több mint amit otthon láttam. Ès meglepȍ módon sokan használják és rendszeresen ürítik. 
•  A koszos utcán ülni és autógázokat közelebbrȍl belélegezni sikk. Sajnos ezt nem tudom másképp megfogalmazni, de ez tényleg az önmagaddal szembeni igénytelenség teteje. A fáradt munkás emberek ebédszünetüket az utcán ülve, fekve töltik. Természetesen itt is étkeznek. Persze itt felteszem a kérdést, hogy vajon a munkáltatónak miért nem kötelessége megfelelȍ körülményeket (legalább egy asztalt, meg néhány széket) biztosítani?? 
•  Viszont, ha jókat enni és szórakozni akarsz, vagy nagyon gyorsan egy brazil hölgyet találni magadnak, akkor itt jó helyen jársz.

Igyekszem megérteni ȍket és belátni, hogy vhol nem tehetnek róla, hiszen az ország csak most kezd el fejlȍdni. A lakosság talán 5 % képzett és talán 1%-a látott már mást is Dél-Amerikán kívȕl. A kérdés csupán csak annyi, hogy vajon hány generációváltásra lesz szükségük a változásra?