Morgen (heute) ist unsere Weihnachtsfeier

Die Kollegen in der Heimat sind im winterlichen Deutschland hoffentlich wohlbehalten zu ihrer Weihnachtsfeier gekommen und zurück gekommen. Wir werden uns morgen auf den Weg zu unserer Weihnachtsfeier begeben. Verkehrsbehinderungen aufgrund des Wetters erwarten wir eher nicht... Wir werden auf jeden Fall auch ein paar Fotos auf den Blog stellen, damit ihr einen Eindruck einer brasilianischen Weihnachtsfeier bekommt. 
Um euch schon einmal ein wenig Vorfreude zu machen: es sind 00:38 Uhr und wir haben eisige Temperaturen um die 27°C. Sonnencreme und Badehose kommen unbedingt mit zur Weihnachtsfeier.

Cunha - Ein Wochenende im Grünen

Vergangene Woche hatten wir das letzte lange Wochenende in 2012. Je nach Arbeitgeber und Stadt waren es in Summe vier freie Tage (inkl. Samstag und Sonntag) oder sogar sechs Tage (Do. - Di.). Dadurch dass nicht jeder zur selben Zeit frei hatte, war die Situation auf den Straßen ungleich entspannter als an einem "normalen" langen Wochenende. So haben wir auch eine neue persönliche Rekordzeit für 200 km Wegstrecke aufgestellt. Die Landschaft schien förmlich an uns vorbei zu fliegen und vier Stunden kann Frau auch schon mal ohne Toilettenpause im Auto aushalten.

Unser Ziel war eine kleine Fazenda, nur über eine unbefestigte Straße zu erreichen, kein Empfang für Mobiltelefone, kein Internet, nur Regenwald und Weiden. Erwähnenswertes ist während unseres Aufenthaltes eigentlich nicht passiert. Wir haben die Ruhe genossen, Kraft getankt und waren froh, nicht in Sao Paulo zu sein. Jedem der Ruhe sucht, können wir diesen Ort wärmstens empfehlen. Außerdem verfügt die Fazenda über ein eigenes Piratentretboot! Das alleine ist selbstverständlich schon einen Besuch wert. 
 

A postán

Ma végre eljutottam életemben először egy brazil postára is. Azt gondolná az ember, hogy nincs benne semmi különleges, de őszintén szólva nem kis meglepetés fogadott.
A bejárat egy forgó ajtó, amin csak akkor jutsz át, ha minden fém tárgyat kipakoltál a zsebeidből. Majd mindent, beleértve a táskádat is, be kell pakolnod egy üvegkalitkába, amit ha az ajtón "beforogtált", akkor sürgősen ki kell üríteni, hiszen az utánad jövő gondolkodás nélkül rápakolja a cuccait a tiedre. Mindezt minimum két biztonsági őr kiséri figyelemmel, akik mint ahogy ez itt megszokott, nem játék pisztollyal az oldalukon próbálják megőrizni a rendet.
Ha a rendszer működik, akkor a továbbiak hasonlóan néznének ki, mint Magyarországon egy bankban, sorszámot húzol és várod, hogy megjelenjen a kijelzőn. De persze, hogy nem működött, aminek így utólag kimondottan örülök, mert akkor nem lehettem volna részese egy olyan élménynek, amit európai környezetben vszínű sose csinálnék...
A titokban készített képeken próbáltam megörökíteni a jelenetet. A terem közepén egy L alakban felállított széksor, aminek az elején egy tábla - inicio da fila - ami annyit tesz, itt kezdődik a sor. Vagyis az, aki a legrégebb óta vár az ül legközelebb a táblához és így visszafelé az utolsó emberig. Ez úgy lehetséges, hogy mindig, amikor a táblához legközelebbi ember sorra kerül, a következő a helyére ül és az azt követő, meg az előtte lévő helyére és így szép sorjában a végéig. :-) Összegezve 1 óra várakozás alatt minden széken ülhettem. Még most is nevetnem kell, ha rágondolok, hogy mint a katonaságban vezényszóra felálltunk, majd egy hellyel arrébb újra leültünk.
A három szék középen, amin kék-sárga színű mellényeket láthatok, na, ezeket tartják fent az időseknek, gyerekkel érkezőknek, betegeknek. Ők azok, akiknek nem kell az összes széket végig ülniük, hanem azonnal sorra kerülnek.

Az egy óra várakozásunk eredménye végül az lett, hogy amiért jöttünk azt nem tudtuk elintézni, mert a rendszer szombatonként nem működik. Persze erről semmilyen infó nincs a neten, vagy a postán. :-) :-(

Was kann sich ein Mann besseres wünschen....

so etwas habe ich von meiner Frau zum Geburtstag geschenkt bekommen!

Die Flagge hat auch ihren Platz gefunden

Danke! :-)

Der Fortschritt ist stellenweise zu erkennen, bis zur Ordnung ist es noch ein längerer Weg.

Favela

Favela, vagy más néven a nyomornegyed.
Korábbi postban már futólag megemlítettük a témát, de akkor most néhány részletesebb info, hogy mindenki tisztán lásson, mit is takar pontosan a szó: favela.

Az első favelákban, amikor még Afrikai negyednek hívták, rabszolgák laktak Rió külkerületében. Az 1888-as rabszolga felszabadítás után nagyszámban költöztek ide a munkát nem találó, föld és pénz nélküli afrikaiak. Az első hivatalos favela nevű szegény negyed 1897-ben jött létre, mikor is 20.000 leszerelt katonát költöztettek Rióba Bahia-ból. A katonák ismerték a favela nevű bőr iritáló fát ami Bahiában honos, így lakhelyüket elnevezték favelának. Sao Pauloban csak a 19. században indult meg az ilyen jellegű negyedek terjeszkedése. Az első favelát 1940-ben regisztrálták a városban, természetesen akkor még elenyésző lakossággal. Az itt élők száma egyre nőt, ami teljesen érthető, hiszen az ország többi részén nem volt semmilyen megélhetési forma. Az emberek mindenüket, sokszor családjukat is hátra hagyva költöztek a két nagyvárosba. A házak először papírkartonokból, majd fából és bádogból végül összelopkodott téglából épültek és mindez önkényes területfoglalással járt. 

Manapság se sokkal jobb a helyzet. A lakók meglehetősen mostoha körülmények között élnek. A legtöbb házon nem láttam ablakot és ajtót, már amennyire a kocsiban ülve ezt meg lehet figyelni. Én még nem jártam bent, bár tervezem. Nem kell megijedni, nem akarok lemondani az életemről, de van olyan favela is, ahová a "kívülálló" is bemerészkedhet, persze csak kísérettel. Ezek a helyek azok, ahol az emberek, már nem csak drog-, fegyver-, ember-, és szervkereskedelemből élnek, hanem van saját pékségük, boltjaik, még művészeik is. Ahol már bevezették a csatornát, a vizet és az áramot és talán még kis adót is fizetnek. Habár az utóbbi nem nagyon jellemző. (Van egy új törvényük, miszerint ha befejezik a házukat, akkor nem kell adót fizetniük. Ami persze vicces, hiszen most se fizetnek, mivel a legtöbbnek nincs miből.) A favelák saját közigazgatással és törvénnyel rendelkeznek. A legtöbbjükbe még a rendőrség se merészkedik be.

Brazíliában két nagyvárosban, Sao Pauloban és Rió de Janeiroban találhatók meg a legnagyobb favela negyedek. Pontos adatokat nem találtam a neten, de a brazil wikipédia alapján 2010-ben több mint 2 millió ember élt Sao Pauloban a nyomornegyedekben, ami vszínű sokkal kevesebb nem nagyon lett. Maximum az életkörülményeik javultak. Holott a gazdaság fellendült és egyre több ember költözik vissza eredeti otthonába, még is egy 2011-es adat alapján még mindig 11,4 millió ember él az országban nyomorban és embertelen körülmények között.

Az állam tehetetlen, mert nincs szociális háló, amivel segíteni tudná ezeket az embereket. Nem tudják őket kiköltöztetni, mert nincs pénz az albérletre, se szociális lakásra. 

A betegségekről meg ne is beszéljünk. Hiszen a higiénia hiányában a járványok úgy terjednek, mint a futó tűz. 

A tűzzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy nemrégiben a magyar tv is közvetítette azt a tűz esetet, ami itt Sao Pauloban egy favelában történt. Na ez a másik nagyon nagy probléma. A viskókat olyan közel építették egymáshoz, hogy nem jut be autó, így tűzoltó és mentő se. Az alábbi linken látható néhány fotó, ami szerintem nagyon megdöbbentő és sajnos valóságos.

http://noticias.uol.com.br/album/2012/09/17/incendio-na-favela-do-moinho-em-sao-paulo.htm?abrefoto=2#fotoNav=3

A fenti adatok tényeken alapulnak, de most néhány sorban szeretném megosztani a saját élményeimet ezzel kapcsolatban. 

Rabszolgaság még mindig létezik, legalábbis én ezt így látom. A társadalmi különbséget a pénz, vagyis a gazdagok és a szegények közti óriási különbség adja. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy legyen mindenki egyenlő, viszont megdöbbentő azt látni, hogy a gazdag réteget milyen mértékben szolgálja ki a nyomorban élő szegény réteg. Ez alatt pl a következőket értem: a személyzet a melletted lévő nyomornegyedből jár hozzád, a luxus apartmanodba dolgozni. Takarít, főz rád, és legtöbbször a gyerekedet is ők nevelik. A luxus lakásokat úgy építik, hogy a személyzetnek van saját szobája, fürdőszobája és konyhája. Ergo tényleg veled lakik, úgy, mint az Izaurában. Ja és kötelező az egyenruha, mert hát különben senki nem látja, hogy neked telik a személyzetre. (a státuszszimbólumokról és ezek jelentőségéről egy másik posztban még írok, mert van miről)

Természetesen itt sok szervezet tevékenykedik, akik próbálnak a szegényebb embereknek segíteni. De ami engem a legjobban megdöbbent, hogy a gazdag réteg, aki igazán megtehetné, hogy segítsen, na ők azok, akik leginkább behunyt szemmel közlekednek az utcán, vagy betonfallal, biztonsági őrökkel és besötítétett autókkal próbálják magukat elzárni a külvilágtól. Tuti, hogy mindenki látta már azt a híres fotót, ami a neten kering. Íme alább:

 (Photo: www.pc.org.br)

Ez a valóság! Tényleg ilyen a város. Az utca egyik oldalán csilivili, bár szerintem rémesen kinéző toronyépületek, a másik oldalon nyomor. Sao Pauloban két ilyen nagy favela található:

Paraisópolis

(Photo: www.essaseoutras.xpg.com.br)
a másik Heliópolis - egy közelebbi kép a faveláról

És íme két kép amit, mi készítettünk:

Atibaia - Pedra Grande

Végre van vízumunk! El se hiszem! Így 10 hónap után most már hivatalosan is maradhatunk az országban még egy-két évig! :-)
Ennek örömére tegnap kirándulni voltunk. Florián kedves kollegájától Carlos-tól kaptunk egy szuper könyvet, ami Sao Paulo környékén felelhető városokhoz ad néhány tippet. Pontosítanám - 86 városról van szó. Vagyis ha mind a 86 várost meg szeretnénk nézni, akkor 86 hétvégére, kb 22 hónapra lenne szükségünk vagyis az elkövetkezendő kb 2 évre van programunk! :-)))
A városok többsége 120-300 km-es távolságra van Sao Paulo határától. A városhatár nagyon lényeges szempont, mert ezt a pontot elérni nem kis feladat és az út legalább 20%-át magában foglalja. A könyv szerinti 67 km-es útat pl sikerült másfél óra alatt megtenni, ebből 30 perc volt a város! :-(
Így gondolhatjátok, hogy a 300 km-es út hány óráig tart!?
Na de akkor íme egy kis élménybeszámoló Atibaia-ról (indián eredetű, jelentése egészséges vízű folyó). Természetesen mint mindig, most is sikerült túl szerveznem a napot. Legalább 4 helyet szerettem volna megnézni a városban, ehhez képest egy helyen jártunk, de cserébe túráztunk, amivel pl egyáltalán nem számoltam (szerencse, hogy volt váltócipő a kocsiban).
Úgy látszik, még nem tapasztaltam meg elégszer azt, hogy itt nem lehet úgy tervezni, ahogy azt Európában megszoktam. Hiába olvasol el minden lehetséges infót a neten, vagy kapsz segítséget a helyiektől, talán van egy térképed is, egyből nem találod meg a keresett látványoságokat. Egyszerű oka van, semmi sincs rendesen kitáblázva. Így majdnem két órát töltöttünk el azzal, hogy megtaláljuk a Pedra Grande (Nagy Kő) -hoz vezető útat. De ahogy a fotók is bizonyítják végül sikerült és csodálatos élményben volt részünk.
A hegyet nem lehetett eltéveszteni, hiszen 1418 méter magas és csodálatos földlemez képződményeket láthatunk a tetején. Elvileg a hegyre 3 gyalogút vezet, ami nem olyan mint a túrista útvonal, hiszen az ki van táblázva és a térképen is megtalálható :-), hanem itt ezek az útak csak úgy vannak vhol. Az első akadályon túl vagy, ha megtaláltad. Hát nekünk nem sikerült. Így az autós utat választottuk. A leírás alapján föld út vezet a hegyre, hááát ez az volt, viszont mi az út felénél leraktuk az autót, mert nem egy dzsippel érkeztünk. Útólag mondhatom, hogy a legjöbb döntés volt, hiszen még is csak egy esőerdő közepén vagyunk és tudunk sétállni! Persze azért néha elfogott minket a félsz, amikor fura hangokat hallottunk az utat két oldalról körbeölelő erdőből. Hiszen a kis majmokon kívűl, akik a bambuszerdő részén érdeklődően figyeltek minket, honos állat még a puma is! Ami legalább olyan sűrűséggel fordul elő, mint nálunk az őz. De remélhetőleg ő jobban fél, mint mi, és az emberhúsi se a kedvenc csemegéje.
Másfél órás folyamatos hegymenet útán megérkeztünk a csúcsra. Sok hegyet láttam már, de ilyet eddig még soha. Talán a fotókon nem egészen kivehető, de a hegy teteje sík földlemezekből áll. A keletkezéséről sajna nem tudok sok infóval szolgálni, mert csak egy-két dolgot találtunk erről a neten. Elvileg földtani mozgások következménye, amik elég erőteljesek lehettek, ha a földlemezeket 1400 méter magasra emelte.

Ein Samstagsausflug nach Atibaia. Dort gibt es den Pedra Grande zu bewundern, einen 1.418 Meter über N.N. gelegenen Felsen, von dem aus man bei klaren Himmel eine hervorragende Aussicht über die umgebende Landschaft haben soll.

Ein solches Ausflugsziel ist in Brasilien grundsätzlich mit dem Auto zu erreichen. Üblich ist es nämlich direkt bis zum Ausflugsziel zu fahren und dort schnell ein Foto aus dem geöffneten Fenster zu schießen, vielleicht auch mal den Wagen für ein kleines Picknick zu verlassen. Schließlich hat die Anreise bereits ein ausreichendes Naturerlebnis geboten. Die letzten Kilometer (11km) bis zum Pedra Grande führen nämlich über eine Lehmpiste, die sich eigentlich nicht so recht zum Fahren mit einem normalen Pkw eignet. Wir sind mit der Absicht aufgebrochen ein wenig zu wandern. Daher haben wir das Auto am Wegesrand abgestellt und den Aufstieg zu Fuß zu gewagt. Schon auf dem Hinweg wurden wir aus vorbei kriechenden Autos skeptisch oder ungläubig beäugt. Auf unserem Rückweg wurde uns richtig bewusst, dass wir scheinbar ein völlig exotisches Bild abgeben mussten, wie wir zu Fuß durch den Wald gelaufen sind (so was Verrücktes!). Denn: Autofahrer sind neben uns stehen geblieben und haben uns eine Mitfahrgelegenheit angeboten...

A háttérben a bambuszerdő, ahol a kis majmok figyeltek minket. Sajna nem sikerült lefotóznom őket. Végülis nem az állatkertben jártunk, hogy pózoljon nekem a ketrecen belül. :-))
A Flori mellett egy hatalmas termeszdomb. Közelebb nem merészkedtünk.

Útközben a kilátás. Ez a fotó akár Európában is készülhetett volna.

Oda igyekszünk, még kb fél órás út volt előttünk.

Ott mi is álltunk. Elég jól néz ki, nem?

Bizony-bizony, ilyen az amikor vki nem tud mit kezdeni a természettel. Nagyon durva, hogy rajtunk kívűl senki nem érkezett gyalog a hegyre. Ráadásul úgy néztek ránk, mintha földönkívüliek lennénk. A visszaúton még ajánlatot is kaptunk, hogy szívesen levisznek minket a hegyről, mert hogy nehogy gyalogoljunk már!
Szörnyű látni, hogy ha az ember nem tud mit kezdeni azzal a csodával, ami csak egy karnyújtásnyira van tőle! :-((
Naturerlebnis auf brasilianische Art: Mit dem Auto nach oben um die frische Luft zu genießen.

Ugye milyen gyönyörű, amikor a természet útat tör magának! 1400 méteren! :-))

Alábbi lenne a kocsival járható földút, ezt megspórolhatták volna maguknak a helyiek és helyette túrista útvonalat építhettek volna. Bár akkor tuti, hogy senki nem menne fel a hegyre, néhány elszánt "csodabogarat" kivéve!

Osztálykirándulás

Mint minden héten csütörtökön most is kulturális napunk volt a suliban. Most mintha csak osztálykirándulásra mentünk volna, útra keltünk egy kis busszal, hogy megtekintsük azt a templomot, ahol anno 1554-ben jezsuita papok alapították a várost. Anno egy kicsit másképpen nézett ki. Azóta eltüntek a folyók, a hegyek és az a sok-sok zöld terület, amit a múzeumban a fényképeken láthattunk. Helyette sok-sok ronda toronyépület veszi körbe a múzeumot, ami igazából egy templom. A belsejében indiánok által készített használati tárgyakat láthattunk.
Remélem egyszer eljutok egy indián rezervátumba is. Még mindig élnek Brazíliában indiánok, sajna a legtöbbjük már "civilizálódott", így elég keveset láthatunk a régi kulturából. :-(

A templom előtti kis tér. Kár, hogy a szép épület mögött épp egy elhagyatott ház díszeleg.
Így néz ki közelről:

A templomot újra építették, így visszakapta régi arculatát.

Hát igen, ez típikus brazil. Kedves németűl tudó barátaim, szerintetek mit jelent a fenti mondat?? Mert sajna nem azt, hogy itt alapították a várost, Sao Paulo-t, hanem azt, hogy a város, Sao Paulo által lett alapítva. Ezúton is köszönjük a közreműködését. :-)
Vszínű, hogy a google fordítónak és néhány -nekem aztán mindegy, hogy hogyan írják- embertársunknak köszönhetjük az alábbi mondatot. Ja egyébként a kínaiúl is rosszul írtak - bár ezt csak hallomásból tudom. :-)


A templom után egy vásárcsarnokba látogattunk el, a Mercado Municipal-ba (mercado, mint piac és municipal, mint város, közösség). Az épület európai stílusú, viszont a környék nem túl biztonságos. Egyedül tuti nem mennék még a környékére se.
A belső elrendezés nem különbözik az európai vásárcsarnokoktól. Sok-sok kis üzlet, tele szebbnél szebb áruval. Az egyedüli különbség az áru típusa és az árak.

Az épület kivűlről

   

Fincsi gyümik, méreg drágán. 4 db-ot vásároltam és 60 Real-t = 6300 Ft-ot fizettem.:-(

Utólag a tanárok is elmondták, hogy bizony-bizony ez a legdrágább hely a városban, viszont a legjobb árut itt lehet megvásárolni. Az biztos, hogy a gyümölcsök legalább felét nem ismerem. De ez gyorsan változhat, mert a kofák előszeretettel kóstoltatják, persze a legdrágább portékájukat, hogy hátha kedvet kapsz a vásárláshoz.

Húsevőknek is akad egy kis harapnivaló.

Fűszerezzük meg az ételünk-életünk...

A híres mortadellás szendvics. Lehet, hogy most nem látszik, de kb 20 szelet mortadella figyel két papírvékonyságú zsemle között. Èn egy felet tudtam legyűrni, de a Flori véleménye is az volt, annak ellenére, hogy ő húsimádó, hogy ez rendkívül ízléstelen megoldás. Olyasmi, mintha egy negyed rúd párizsit egy szuszra magadba tömnél. fujjjj! Viszont nem szeretném becsmérelni, mert ezt a helyiek kulináris élménynek tartják.
Nekünk ez egy egyszeri élmény marad, mint ahogy az alábbi 6300 Ft-ért vásárolt gyümik is.

Itt még egyben,



majd félbe vágva. Ez volt a 4 közűl az egyetlen, ami igazából ehető volt és még ízletesnek is mondanám. 

 

 Huh ez borzasztó! Nyúlos, kocsonyás izé, tele maggal.

 Na ez se volt semmi. Szerintünk ezt talán ki kellett volna préselni, mint egy narancsot, mert leginkább gyümölcsléből állt ez a szivacsnak kinéző gyümölcshús. Persze erre már csak akkor jöttünk rá, amikor könyékig úsztunk a ragadós lében. :-)

Ès a kedvencem. Ez a szinte felvághatatlan gyümi, aminek csak a fehér színű része ehető. A piros húsa rettentően keserű.
Nem tudjuk melyiktől, de egy kis allergiás reakciót is kaptunk ajándékba. Miútán befejeztük a kóstolást, mindkettőnknek a felső ajka kb 5 percig rettentően viszketett és egy kicsit ki is pirosodott. Remélem éjszaka nem jelentkezik egy újabb tünet...
Ùgy érzem a hétre kikisérleteztük magunkat, vagy még sem. Holnap útra kellünk, hogy egy újabb várost fedezzünk fel a környéken. Folyt köv...