Cunha - Ein Wochenende im Grünen

Vergangene Woche hatten wir das letzte lange Wochenende in 2012. Je nach Arbeitgeber und Stadt waren es in Summe vier freie Tage (inkl. Samstag und Sonntag) oder sogar sechs Tage (Do. - Di.). Dadurch dass nicht jeder zur selben Zeit frei hatte, war die Situation auf den Straßen ungleich entspannter als an einem "normalen" langen Wochenende. So haben wir auch eine neue persönliche Rekordzeit für 200 km Wegstrecke aufgestellt. Die Landschaft schien förmlich an uns vorbei zu fliegen und vier Stunden kann Frau auch schon mal ohne Toilettenpause im Auto aushalten.

Unser Ziel war eine kleine Fazenda, nur über eine unbefestigte Straße zu erreichen, kein Empfang für Mobiltelefone, kein Internet, nur Regenwald und Weiden. Erwähnenswertes ist während unseres Aufenthaltes eigentlich nicht passiert. Wir haben die Ruhe genossen, Kraft getankt und waren froh, nicht in Sao Paulo zu sein. Jedem der Ruhe sucht, können wir diesen Ort wärmstens empfehlen. Außerdem verfügt die Fazenda über ein eigenes Piratentretboot! Das alleine ist selbstverständlich schon einen Besuch wert. 
 

A postán

Ma végre eljutottam életemben először egy brazil postára is. Azt gondolná az ember, hogy nincs benne semmi különleges, de őszintén szólva nem kis meglepetés fogadott.
A bejárat egy forgó ajtó, amin csak akkor jutsz át, ha minden fém tárgyat kipakoltál a zsebeidből. Majd mindent, beleértve a táskádat is, be kell pakolnod egy üvegkalitkába, amit ha az ajtón "beforogtált", akkor sürgősen ki kell üríteni, hiszen az utánad jövő gondolkodás nélkül rápakolja a cuccait a tiedre. Mindezt minimum két biztonsági őr kiséri figyelemmel, akik mint ahogy ez itt megszokott, nem játék pisztollyal az oldalukon próbálják megőrizni a rendet.
Ha a rendszer működik, akkor a továbbiak hasonlóan néznének ki, mint Magyarországon egy bankban, sorszámot húzol és várod, hogy megjelenjen a kijelzőn. De persze, hogy nem működött, aminek így utólag kimondottan örülök, mert akkor nem lehettem volna részese egy olyan élménynek, amit európai környezetben vszínű sose csinálnék...
A titokban készített képeken próbáltam megörökíteni a jelenetet. A terem közepén egy L alakban felállított széksor, aminek az elején egy tábla - inicio da fila - ami annyit tesz, itt kezdődik a sor. Vagyis az, aki a legrégebb óta vár az ül legközelebb a táblához és így visszafelé az utolsó emberig. Ez úgy lehetséges, hogy mindig, amikor a táblához legközelebbi ember sorra kerül, a következő a helyére ül és az azt követő, meg az előtte lévő helyére és így szép sorjában a végéig. :-) Összegezve 1 óra várakozás alatt minden széken ülhettem. Még most is nevetnem kell, ha rágondolok, hogy mint a katonaságban vezényszóra felálltunk, majd egy hellyel arrébb újra leültünk.
A három szék középen, amin kék-sárga színű mellényeket láthatok, na, ezeket tartják fent az időseknek, gyerekkel érkezőknek, betegeknek. Ők azok, akiknek nem kell az összes széket végig ülniük, hanem azonnal sorra kerülnek.

Az egy óra várakozásunk eredménye végül az lett, hogy amiért jöttünk azt nem tudtuk elintézni, mert a rendszer szombatonként nem működik. Persze erről semmilyen infó nincs a neten, vagy a postán. :-) :-(