Axe Brasil (Aussprache: x=sch)

Am Samstag sind wir Gäste bei einem Musikfestival gewesen. Heute haben wir erfahren, daß wir die creme de la creme Brasiliens live gesehen haben. (interessiert können im Internet nach EVA, Chiclete com Banana, Ivete Sangalo, Jammil, Tomate und Asa de Aguia suchen).

Die Musik war gut, das Wetter besser und die Tanzbewegungen "exotisch". Es war in jedem Fall ein interessantes Erlebnis, viel interessanter war jedoch der Ticketerwerb und die damit verbundenen Folgeaktionen. Eine Eintrittskarte kann man im Internet oder bei offiziellen Verkaufsstellen erwerben, natürlich nicht ohne den in Brasilien notwendigen bürokratischen Aufwand. Nachdem Name, Telefonnummer und Steuernummer (CPF) erfasst sind, erhält man schließlich die Eintrittskarte, welche einen aber noch lange nicht zum Betreten der Veranstaltung berechtigt. Hierfür ist es vielmehr erforderlich, zwei Tage vor dem Festival in der Zeit von 12:00 - 20:00 Uhr einen bestimmten Ort in der Stadt, in unserem Fall am anderen Ende der Stadt, aufzusuchen, dort seine Tickets entwerten zu lassen und ein T-Shirt in Empfang zu nehmen. Zur Verkehrsentlastung trägt dies nicht gerade bei, ist aber so.

Das T-Shirt muss während der Veranstaltung getragen werden und die entwertete Eintrittskarte muss vorgewiesen werden. vorweisen. Die T-Shirt Farbe gibt Aufschluss darüber, welche Kartenkategorie ein jeder gekauft hat. Je nach Farbe hat man dann mehr oder weniger Bewegungsspielraum während des Konzertes. Zusätzlich bekommt man noch ein Armband, welches ebenfalls abhängig vom Bereich verschiedenfarbig ist. Da für die Zugangskontrolle zu den unterschiedlichen Bereichen jedoch die T-Shirt Farbe ausschlaggebend ist, rätseln ich bis heute noch über Sinn und Zweck des Armbandes.

Eine andere Erkenntnis haben wir jedoch erlangt: für derartige Veranstaltungen sind wir eigentlich schon viel zu alt. Uns haben die Sitzplätze gefehlt, auf denen man die müden Knochen hätte zur Ruhe kommen lassen können.....

Baden Baden in der Schweiz, in Brasilien?!

Hierher sind wir am Wochenende geflüchtet um der Betonwüste São Paulo's zu entkommen. Schönheit und Kitsch vereint, Fachwerkhäuser, Weihnachtsbeleuchtung, Matterhorn, Hotels von denen einige sogar über eine Zentralheizung verfügen...
Wir haben uns ein kleines Hotel mit wunderschönem Talblick ausgesucht und anschließend ins Grüne begeben. Im Horto Florestal kann man bis zu 20 km weit wandern oder Fahrradfahren und wird dabei nicht allzu oft dieselbe Strecke zweimal kreuzen. Am Abend haben wir uns von der deutschen Beschreibung in der Speisekarte blenden lassen und Bratwurst mit Kartoffelsalat und Sauerkraut bestellt. Leider schmeckte es wie "Oma unter dem Arm" und vermittelt den Brasilianern einen völlig falschen Eindruck der deutschen Küche. Dennoch haben wir uns ein wenig wie in Europa gefühlt. Es gibt richtiges Leben in der Straße, die Häuser sind in gewisser Weise schön gebaut und es gibt Crêpes an jeder Ecke. 
Es bleibt zu hoffen, dass das Stadtbild aufgrund der wachsenden Popularität des Ortes nicht demselben blinden Bauboom zum Opfer fällt, wie dies in Sao Paulo der Fall ist. Allerdings gibt es zu viele Anzeichen die genau das Gegenteil erwarten lassen. Irgendwie bekommt man den Eindruck, dass vielen Einheimischen die Schönheit der Natur komplett egal ist, viel wichtiger sind Show und Shine...

Ortseingang von Campos do Jordao

Im Stadtzentrum, fehlt nur noch ein Glühweinstand

Wunderschöne Landschaft, leider nicht mehr viel von übrig... (s.u.)

 

Ès végre vki tudja!!

Gyorsan fel is teszem a kérdést, ki tudja hol van Suriname? Szerintem az se segítene, ha azt mondanám, hogy holland a hivatalos nyelv. Èn nem tudtam, egész addig amíg nem kezdtem el Dél-Amerikáról egy kicsit több infót olvasni. Bizony-bizony ez az ország ugyanazon a kontinensen van, mint ahol most én tartozkodom. 

Persze teljesen normális, hogy nem ismerjük a világ összes országát, vagy legalábbis kell egy kicsit gondolkozni, hogy kb melyik kontinensre helyeznénk el. Ìgy a braziloktól se várható el, hogy tisztában legyenek azzal, hogy hol van Magyarország a csupán 10 milliós lakosságával. De akkor is bosszant, és egyre inkább. Minden boltban, ahol vmilyen oknál fogva szóba elegyedünk az eladókkal, felteszik a kérdést, hogy honnan jöttünk. Míg Németországgal nagyjából képben vannak, legalább tudják, hogy Európában van, addig a mi kicsi országunkról fogalmuk sincs. A legdurvább az volt, amikor megkérdezték, hogy a magyar vmilyen német dialektus-e?

Ìgy gondolhatjátok, hogy mennyire meglepett, amikor is végre vki nem csak kedvesen mosolygot, (hogy ááá igen, Magyarország = Húngria.... közben az se tudja, hogy hol van) hanem kimondta a varázsszót: Budapest!! Ès igen!!! Végreeeeeee vki!!! Szószerint áradozott a városról, hogy az milyen gyönyörȕ! Ugyanis tavaly európai körúton voltak és jártak a mi kicsi országunkban is. Nem Párizsban, vagy Londonban, hanem Budapesten!! :-)  Ès  evett gulyáslevest – még a nevét is magyarul mondta és járt a Zserboban is!! Ès megigértette velem, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor a gulyásleves receptjét megkapja tȍlem, mert az vmi isteni!!! Pedig ha tudná, hisz marhapörköltet, töltött káposztát, vagy egy jó kis szegedi halászlevet még nem is evett.

Èrdekes, hogy a Föld másik oldalára kellett jönnöm ahhoz, hogy a magyarságom ilyen fontossá váljon...

Ami itt nincs...

Az elmúlt két hétben megértük itt létünk elsȍ olyan napjait, amikor is azt mondhatjuk, hogy nem történt semmi érdekes, csak a szokásos hétköznapok. Már úgy közlekedem az autóval, mint a paulisták – na jó, persze navival. De már nem okoz gondot, ha egy sávos úton, három sávban száguldozok, vagy az se, ha egy háromsávos fȍútra, ahol persze nincsen gyorsító sáv, kedves autóstársaimmal közösen hajtunk fel (vagyis egyszerre két autó), és persze mindjárt a legbelsȍ sávba. Jobbról tökéletesen elȍzök és a minden irányból érkezȍ, autók között cikázó motorosok se jelentenek már problémát. Már, már beilleszkedtünk... és egyúttal megjelent ez elsȍ, huh de hiányzik ez vagy az érzés.

Nekem ilyen a tejföl!!! Na mielött szemrehányó leveleket kapnék, hogy miért nem a család és a barátok, akkor szeretném mindenkivel tudatni, hogy igeeeeen tiiiiiiiiiiii hiányoztatok elȍször!!! Na de a tejföl!!! :-)))

Mivel már többször hurcolkodtam nagybȍrönddel külföldre és soha semmilyen étel, fȕszer vagy bármilyen hazai íz hiányát nem szenvedtem (persze anya fȍztje pótolhatatlan), így ebben a hiszemben érkeztem meg ide is. Hát eddig tartott!! Sose gondoltam volna, hogy ez a kis fehér krémes CSODA ennyire hiányozhat és nélküle olyan sok dolognak teljesen más íze van. Oh mit nem adnék egy jó kis túrógombócért, amihez a tejfölön kívül még a gríz is hiányzik. A túróról meg ne is beszéljünk. Kb 8 különbözȍ állagú, kinézetȕ és márkajú túrót kellett kipróbálnom ahhoz, hogy találjak végre egyet, ami nem sós!! Ès itt a következȍ kedvenc témám!!

Só: a sót úgy használják itt az ételekben, mint vmi kötelezȍ adalékanyagot, ami nélkül semmilyen ételt nem lehet elfogyasztani. Az hogy az éttermekben csak a párolt zöldség, a salátalevél és az édesség nem sós, azt már megszoktam. Igyekszem is a többi dolgot mértékkel fogyasztani. Viszont ami a héten történt velem, na az volt az utolsó csepp a pohárban!!

Gondoltam készítek egy kis mangos sajtkrémtortát!! Hmmm istenien nézett ki a fotón – sajna az enyém meg se közelíti. :-((( Szóval a recep szerint 500 g krémsajtra, lehetȍség szerint mascarponera van szükségem. Igaz eddig ezzel még nem találkoztam a boltokban, na de nem adjuk fel és felfedezȍ útra indultam. Egy Tesco méretȕ hiperben végül találtam is 400 g-os kiszerelésben, viszont mikor megláttam az árát vissza is tettem gyorsan a polcra – R$ 28, ami kb 4300 Ft!!! Azért ez egy kicsit túlzás és próbáltam alternatívát keresni. Felcsillant a szemem, amikor megláttam azt a terméket, amin egy sajttorta volt és vmilyen lekvárral volt leöntve a teteje. A csomagolásán pedig ez áll: crème cheese, vagyis sajtkrém. Ès mindössze R$ 7 került, ami kb 1000 Ft. Még mindig nem olcsó, de jobb mint az elözȍ ajánlat. Kettȍt be is vágtam gyorsan a kosaramba és írány haza sütni.

Vagyis csak szerettem volna sütni….. a megvásárolt terméknek olyan az íze, mint a magyar sajtkrémnek, csak extra mennyiségȕ sóval. Kérdem én kedves sütni szeretȍ ismerȍseimet, ki tud ebbȍl édes süteményt készíteni???? Mert én nem!!! Végeredmény: vissza a boltba, mascarpone a kosárba – ezek után már még többe fájt és éjfélig torta készítés.

Ìgy az összes receptet, ami tejföllel vagy mascarponeval készül, törölhetem a menübȍl!!

Ha egyszer hazajutok és vki meg akar engem lepni vmivel, akkor egy nagy vödör tejfölt és tiramisut kérek!!! :-)))