Montag, 21. Januar 2013

Holambra = HOL + AM + BRA



Szombaton Holambra-ban jártunk, ami São Paulotól 140 km-re van. A látnivalókat keresgélni kell, de vhogy a városnak van egy kellemes, vidéki, nyugodt hangulata. Mindemellett a hollandiai építészeti stílust próbálták a városkára ráhúzni. Egy-két helyen ez sikerült is, bár ez inkább csak a látszat.

A város a nevét a Holland + America + Brasil szójátékból kapta. Az okát sajnos nem sikerült kiderítenem. Az viszont tény, hogy 1948-ban katolikus holland emigránsok fedezték fel az itt élő lakosságot és letelepedésük után kezdtek el virágtermesztéssel foglalkozni. Mára a város Brazília legnagyobb virágkereskedelmi központja lett. Minden évben megrendezésre kerül az Expoflora = virágkiállítás, ahová több ezer turista érkezik. A virágok mellett holland népszokásokat, táncokat és ételeket is bemutatnak. 


a bejárati kapu :-)


még a közlekedési táblákkal is Hollandiát szimbolizálják
akár csak a járdán

  sörfőzdében is jártunk, 

sör kóstolóval egybekötve

Az öreg úr pólóján a szöveget kell figyelni. :-) 
 
vagy esetleg nem is Brazíliában voltunk a hétvégén?



de egy biztos az alábbi állatokkal Hollandiában tuti nem találkozunk
keselyű, mint házőrző

vagy egy Ara papagáj rácsok nélkül

És alább, amiért jöttünk. Ezen a helyen (www.arura.com.br) kajmánokat tenyésztenek üzleti céllal. Másfél éves korukban levágják, megölik (nem tudom, hogy mi a helyes kifejezés erre) őket, hogy a bőrüket, húsukat, a csontjaikat eladják. Igen, mindenki jól olvasta. Ugyanolyan legális, mint Európában a szarvasmarha tenyészet. Ha jobban belegondolunk, akkor ugyanarra a célra használják a kajmánt, mint a szarvasmarhát. De vhogy ezt az én európai szemléletű agyam még se tudta olyan könnyen emészteni.
A kajmánokat a képeken látható módon tartják, párosával. Évente 20-30 tojást raknak egy alkalommal. A „kicsikék” inkubátorban látják meg a napvilágot, melyet másfél éves korukig élvezhetnek. Utána beterelik őket egy jeges medencébe, ahol a hideg hatására elveszítik az eszméletüket, olyan mintha altatás alatt lennének, majd ekkor vágják el a nyakukat…
Egy kajmán bőre kb. egy táskára vagy egy csizmára elegendő. A drágább modellekhez több állatra van szükség…
 

koronával a fején :-)
 Én nem gondoltam volna, hogy a kajmán magasra tud ugrani, de sikerült neki, még jó, hogy senkinek nem esett baja. A kis drága a képen látható betonkerítés tetejéig ugrott, amikor is úgy gondolta, hogy a kíváncsiskodó turistákat megkóstolja.
és itt töltik a mindennapjaikat az utódnemzésre kijelölt egyedek
Kicsiben igen barátságos, bár ezt csak azért mondom, mert be volt kötve a szája.
És igen ez az aminek látszik!



Na jó és csak azért, hogy ne a fenti képpel zárjam a mai postot, alább Dél-Amerika legmagasabb malma a maga 35 méterével.

Samstag, 12. Januar 2013

Brasilianische Architektur

Ein vielversprechendes Bauprojekt: zuerst wird die Mauer komplett hochgezogen. Selbstverständlich mit allen Eisenträgern und Leerrohren. Anschließend werden die Steine an den Stellen wieder herausgeschlagen, an denen man hübsche Rundfenster haben möchte. Die Eisenträger, welche der Stabilität dienen sollen, werden kurzerhand abgesägt - stören ja auch nur. Was mit dem Leerrohr geschieht, kann ich noch nicht berichten. Ggf. zu einem spätern Zeitpunkt.



 






Sommerregen

Rien ne va plus! Nur ein paar ganz unverdrossene fahren durch die Fluten. Internet und Telefon hatten wir auch nach rund 3 Stunden wieder zurück....
















Újra São Paulo-ban


Egy hete tértünk vissza a 3 hetes európai „körutazásunkból”. Megjártuk Németországot és Magyarországot is. Jó volt újra látni a családot és a barátokat, akire most nem jutott időnk a következő alkalommal bepótoljuk.
Őszintén mondhatom, hogy a karácsony hideg nélkül nem karácsony. Mi értelme van a forralt bornak, ha 30 fok tombol? Vagy a kis sütizésnek egy forró fahéjas-almás teával? És a karácsonyi vásár, oh, mily gyönyörű volt Bonnban. Soha nem gondoltam volna, hogy a karácsony ezektől az apró dolgoktól válik tökéletessé. Nem csak a 24.-e este ami erről az ünnepről szól, hanem minden egyes nap, ami felkészít minket a feldíszített fenyőfa illatára és szépségére, a családi ebédek és vacsorák meghittségére és az ajándékozás izgalmára. 



Az időjárás kegyes volt Európában, így nem ért minket sok hatásként a hőmérséklet különbség. Láttunk egy kis havat, de szerencsére mínuszok nem tomboltak.  Ellenben a repülőn visszaúton annál inkább. Sikeresen olyan helyen ültem, ahol a klíma berendezés -20 fokra volt állítva, így az egész úton a téli kabátban és sapkában csücsültem. :-(
De annál kellemesebb volt az időjárás, amikor megérkeztünk São Paulo-ba. A levegő olyan volt, mint otthon egy nyári eső után, egészen pontosan két napig. A hét közepétől szinte minden délután eleredt az eső és egészen másnap reggelig szakadt. A mellékelt kis videóban próbáltam egy „kisebb” viharocskát megörökíteni. A függöny a csukott ajtó ellenére életre kell, a szél hangja adja a háttérzajt, és ami sajna nem látszik a vidin, hogy az ajtó mennyire elmozdult, meghajlott a légnyomás következtében. 



És még két képecske, amin a Florian próbálta megörőkíteni, ahogy az utcából folyó lett és az autók csónakáznak.