so etwas habe ich von meiner Frau zum Geburtstag geschenkt bekommen!
Samstag, 27. Oktober 2012
Was kann sich ein Mann besseres wünschen....
so etwas habe ich von meiner Frau zum Geburtstag geschenkt bekommen!
Dienstag, 23. Oktober 2012
Die Flagge hat auch ihren Platz gefunden
Danke! :-)
Der Fortschritt ist stellenweise zu erkennen, bis zur Ordnung ist es noch ein längerer Weg.
Montag, 22. Oktober 2012
Favela
Favela, vagy más néven a nyomornegyed.
Korábbi postban már futólag megemlítettük a témát, de akkor most néhány részletesebb info, hogy mindenki tisztán lásson, mit is takar pontosan a szó: favela.
(Photo: www.essaseoutras.xpg.com.br)
a másik Heliópolis - egy közelebbi kép a faveláról
És íme két kép amit, mi készítettünk:
Korábbi postban már futólag megemlítettük a témát, de akkor most néhány részletesebb info, hogy mindenki tisztán lásson, mit is takar pontosan a szó: favela.
Az első favelákban, amikor még Afrikai negyednek hívták, rabszolgák laktak Rió külkerületében. Az 1888-as
rabszolga felszabadítás után nagyszámban költöztek ide a munkát
nem találó, föld és pénz nélküli afrikaiak. Az első hivatalos favela nevű szegény
negyed 1897-ben jött létre, mikor is 20.000
leszerelt katonát költöztettek Rióba Bahia-ból. A katonák ismerték a favela nevű bőr iritáló fát ami Bahiában honos, így lakhelyüket
elnevezték favelának. Sao Pauloban csak a 19. században indult meg az ilyen jellegű negyedek terjeszkedése. Az első favelát 1940-ben regisztrálták a városban, természetesen akkor még elenyésző lakossággal. Az itt élők száma egyre nőt, ami teljesen érthető, hiszen az ország többi részén nem volt semmilyen megélhetési forma. Az emberek mindenüket, sokszor családjukat is hátra hagyva költöztek a két nagyvárosba. A házak először papírkartonokból, majd fából és bádogból végül összelopkodott téglából épültek és mindez önkényes területfoglalással járt.
Manapság se sokkal jobb a helyzet. A lakók meglehetősen mostoha körülmények között élnek. A legtöbb házon
nem láttam ablakot és ajtót, már amennyire a kocsiban ülve ezt meg lehet
figyelni. Én még nem jártam bent, bár tervezem. Nem kell megijedni, nem
akarok lemondani az életemről, de van olyan favela is, ahová a
"kívülálló" is bemerészkedhet, persze csak kísérettel. Ezek a helyek
azok, ahol az emberek, már nem csak drog-, fegyver-, ember-, és
szervkereskedelemből élnek, hanem van saját pékségük, boltjaik, még
művészeik is. Ahol már bevezették a csatornát, a vizet és az áramot és
talán még kis adót is fizetnek. Habár az utóbbi nem nagyon jellemző. (Van egy új törvényük, miszerint ha befejezik a házukat, akkor nem kell adót fizetniük. Ami persze vicces, hiszen most se fizetnek, mivel a legtöbbnek nincs miből.) A favelák saját közigazgatással és törvénnyel rendelkeznek. A
legtöbbjükbe még a rendőrség se merészkedik be.
Brazíliában két nagyvárosban, Sao Pauloban és Rió de Janeiroban
találhatók meg a legnagyobb favela negyedek. Pontos
adatokat nem találtam a neten, de a brazil wikipédia alapján 2010-ben
több mint 2 millió ember élt Sao Pauloban a nyomornegyedekben, ami
vszínű sokkal kevesebb nem nagyon lett. Maximum az életkörülményeik
javultak. Holott a gazdaság fellendült és egyre több ember költözik vissza eredeti otthonába, még is egy 2011-es adat alapján még mindig 11,4 millió ember él az országban nyomorban és embertelen körülmények között.
Az állam tehetetlen, mert nincs szociális háló, amivel segíteni tudná ezeket az embereket. Nem tudják őket kiköltöztetni, mert nincs pénz az albérletre, se szociális lakásra.
A betegségekről meg ne is beszéljünk. Hiszen a higiénia hiányában a járványok úgy terjednek, mint a futó tűz.
A tűzzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy nemrégiben a magyar tv is közvetítette azt a tűz esetet, ami itt Sao Pauloban egy favelában történt. Na ez a másik nagyon nagy probléma. A viskókat olyan közel építették egymáshoz, hogy nem jut be autó, így tűzoltó és mentő se. Az alábbi linken látható néhány fotó, ami szerintem nagyon megdöbbentő és sajnos valóságos.
A fenti adatok tényeken alapulnak, de most néhány sorban szeretném megosztani a saját élményeimet ezzel kapcsolatban.
Rabszolgaság még mindig létezik, legalábbis én ezt így látom. A társadalmi különbséget a pénz, vagyis a gazdagok és a szegények közti óriási különbség adja. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy legyen mindenki egyenlő, viszont megdöbbentő azt látni, hogy a gazdag réteget milyen mértékben szolgálja ki a nyomorban élő szegény réteg. Ez alatt pl a következőket értem: a személyzet a melletted lévő nyomornegyedből jár hozzád, a luxus apartmanodba dolgozni. Takarít, főz rád, és legtöbbször a gyerekedet is ők nevelik. A luxus lakásokat úgy építik, hogy a személyzetnek van saját szobája, fürdőszobája és konyhája. Ergo tényleg veled lakik, úgy, mint az Izaurában. Ja és kötelező az egyenruha, mert hát különben senki nem látja, hogy neked telik a személyzetre. (a státuszszimbólumokról és ezek jelentőségéről egy másik posztban még írok, mert van miről)
Természetesen itt sok szervezet tevékenykedik, akik próbálnak a szegényebb embereknek segíteni. De ami engem a legjobban megdöbbent, hogy a gazdag réteg, aki igazán megtehetné, hogy segítsen, na ők azok, akik leginkább behunyt szemmel közlekednek az utcán, vagy betonfallal, biztonsági őrökkel és besötítétett autókkal próbálják magukat elzárni a külvilágtól. Tuti, hogy mindenki látta már azt a híres fotót, ami a neten kering. Íme alább:
(Photo: www.pc.org.br)
Ez a valóság! Tényleg ilyen a város. Az utca egyik oldalán csilivili, bár szerintem rémesen kinéző toronyépületek, a másik oldalon nyomor. Sao Pauloban két ilyen nagy favela található:
Paraisópolis
a másik Heliópolis - egy közelebbi kép a faveláról
És íme két kép amit, mi készítettünk:
Sonntag, 21. Oktober 2012
Atibaia - Pedra Grande
Végre van vízumunk! El se hiszem! Így 10 hónap után most már hivatalosan is maradhatunk az országban még egy-két évig! :-)
Ennek örömére tegnap kirándulni voltunk. Florián kedves kollegájától Carlos-tól kaptunk egy szuper könyvet, ami Sao Paulo környékén felelhető városokhoz ad néhány tippet. Pontosítanám - 86 városról van szó. Vagyis ha mind a 86 várost meg szeretnénk nézni, akkor 86 hétvégére, kb 22 hónapra lenne szükségünk vagyis az elkövetkezendő kb 2 évre van programunk! :-)))
A városok többsége 120-300 km-es távolságra van Sao Paulo határától. A városhatár nagyon lényeges szempont, mert ezt a pontot elérni nem kis feladat és az út legalább 20%-át magában foglalja. A könyv szerinti 67 km-es útat pl sikerült másfél óra alatt megtenni, ebből 30 perc volt a város! :-(
Így gondolhatjátok, hogy a 300 km-es út hány óráig tart!?
Na de akkor íme egy kis élménybeszámoló Atibaia-ról (indián eredetű, jelentése egészséges vízű folyó). Természetesen mint mindig, most is sikerült túl szerveznem a napot. Legalább 4 helyet szerettem volna megnézni a városban, ehhez képest egy helyen jártunk, de cserébe túráztunk, amivel pl egyáltalán nem számoltam (szerencse, hogy volt váltócipő a kocsiban).
Úgy látszik, még nem tapasztaltam meg elégszer azt, hogy itt nem lehet úgy tervezni, ahogy azt Európában megszoktam. Hiába olvasol el minden lehetséges infót a neten, vagy kapsz segítséget a helyiektől, talán van egy térképed is, egyből nem találod meg a keresett látványoságokat. Egyszerű oka van, semmi sincs rendesen kitáblázva. Így majdnem két órát töltöttünk el azzal, hogy megtaláljuk a Pedra Grande (Nagy Kő) -hoz vezető útat. De ahogy a fotók is bizonyítják végül sikerült és csodálatos élményben volt részünk.
A hegyet nem lehetett eltéveszteni, hiszen 1418 méter magas és csodálatos földlemez képződményeket láthatunk a tetején. Elvileg a hegyre 3 gyalogút vezet, ami nem olyan mint a túrista útvonal, hiszen az ki van táblázva és a térképen is megtalálható :-), hanem itt ezek az útak csak úgy vannak vhol. Az első akadályon túl vagy, ha megtaláltad. Hát nekünk nem sikerült. Így az autós utat választottuk. A leírás alapján föld út vezet a hegyre, hááát ez az volt, viszont mi az út felénél leraktuk az autót, mert nem egy dzsippel érkeztünk. Útólag mondhatom, hogy a legjöbb döntés volt, hiszen még is csak egy esőerdő közepén vagyunk és tudunk sétállni! Persze azért néha elfogott minket a félsz, amikor fura hangokat hallottunk az utat két oldalról körbeölelő erdőből. Hiszen a kis majmokon kívűl, akik a bambuszerdő részén érdeklődően figyeltek minket, honos állat még a puma is! Ami legalább olyan sűrűséggel fordul elő, mint nálunk az őz. De remélhetőleg ő jobban fél, mint mi, és az emberhúsi se a kedvenc csemegéje.
Másfél órás folyamatos hegymenet útán megérkeztünk a csúcsra. Sok hegyet láttam már, de ilyet eddig még soha. Talán a fotókon nem egészen kivehető, de a hegy teteje sík földlemezekből áll. A keletkezéséről sajna nem tudok sok infóval szolgálni, mert csak egy-két dolgot találtunk erről a neten. Elvileg földtani mozgások következménye, amik elég erőteljesek lehettek, ha a földlemezeket 1400 méter magasra emelte.
A háttérben a bambuszerdő, ahol a kis majmok figyeltek minket. Sajna nem sikerült lefotóznom őket. Végülis nem az állatkertben jártunk, hogy pózoljon nekem a ketrecen belül. :-))
A Flori mellett egy hatalmas termeszdomb. Közelebb nem merészkedtünk.
Útközben a kilátás. Ez a fotó akár Európában is készülhetett volna.
Oda igyekszünk, még kb fél órás út volt előttünk.
Ott mi is álltunk. Elég jól néz ki, nem?
Bizony-bizony, ilyen az amikor vki nem tud mit kezdeni a természettel. Nagyon durva, hogy rajtunk kívűl senki nem érkezett gyalog a hegyre. Ráadásul úgy néztek ránk, mintha földönkívüliek lennénk. A visszaúton még ajánlatot is kaptunk, hogy szívesen levisznek minket a hegyről, mert hogy nehogy gyalogoljunk már!
Szörnyű látni, hogy ha az ember nem tud mit kezdeni azzal a csodával, ami csak egy karnyújtásnyira van tőle! :-((
Naturerlebnis auf brasilianische Art: Mit dem Auto nach oben um die frische Luft zu genießen.
Ugye milyen gyönyörű, amikor a természet útat tör magának! 1400 méteren! :-))
Alábbi lenne a kocsival járható földút, ezt megspórolhatták volna maguknak a helyiek és helyette túrista útvonalat építhettek volna. Bár akkor tuti, hogy senki nem menne fel a hegyre, néhány elszánt "csodabogarat" kivéve!
Ennek örömére tegnap kirándulni voltunk. Florián kedves kollegájától Carlos-tól kaptunk egy szuper könyvet, ami Sao Paulo környékén felelhető városokhoz ad néhány tippet. Pontosítanám - 86 városról van szó. Vagyis ha mind a 86 várost meg szeretnénk nézni, akkor 86 hétvégére, kb 22 hónapra lenne szükségünk vagyis az elkövetkezendő kb 2 évre van programunk! :-)))
A városok többsége 120-300 km-es távolságra van Sao Paulo határától. A városhatár nagyon lényeges szempont, mert ezt a pontot elérni nem kis feladat és az út legalább 20%-át magában foglalja. A könyv szerinti 67 km-es útat pl sikerült másfél óra alatt megtenni, ebből 30 perc volt a város! :-(
Így gondolhatjátok, hogy a 300 km-es út hány óráig tart!?
Na de akkor íme egy kis élménybeszámoló Atibaia-ról (indián eredetű, jelentése egészséges vízű folyó). Természetesen mint mindig, most is sikerült túl szerveznem a napot. Legalább 4 helyet szerettem volna megnézni a városban, ehhez képest egy helyen jártunk, de cserébe túráztunk, amivel pl egyáltalán nem számoltam (szerencse, hogy volt váltócipő a kocsiban).
Úgy látszik, még nem tapasztaltam meg elégszer azt, hogy itt nem lehet úgy tervezni, ahogy azt Európában megszoktam. Hiába olvasol el minden lehetséges infót a neten, vagy kapsz segítséget a helyiektől, talán van egy térképed is, egyből nem találod meg a keresett látványoságokat. Egyszerű oka van, semmi sincs rendesen kitáblázva. Így majdnem két órát töltöttünk el azzal, hogy megtaláljuk a Pedra Grande (Nagy Kő) -hoz vezető útat. De ahogy a fotók is bizonyítják végül sikerült és csodálatos élményben volt részünk.
A hegyet nem lehetett eltéveszteni, hiszen 1418 méter magas és csodálatos földlemez képződményeket láthatunk a tetején. Elvileg a hegyre 3 gyalogút vezet, ami nem olyan mint a túrista útvonal, hiszen az ki van táblázva és a térképen is megtalálható :-), hanem itt ezek az útak csak úgy vannak vhol. Az első akadályon túl vagy, ha megtaláltad. Hát nekünk nem sikerült. Így az autós utat választottuk. A leírás alapján föld út vezet a hegyre, hááát ez az volt, viszont mi az út felénél leraktuk az autót, mert nem egy dzsippel érkeztünk. Útólag mondhatom, hogy a legjöbb döntés volt, hiszen még is csak egy esőerdő közepén vagyunk és tudunk sétállni! Persze azért néha elfogott minket a félsz, amikor fura hangokat hallottunk az utat két oldalról körbeölelő erdőből. Hiszen a kis majmokon kívűl, akik a bambuszerdő részén érdeklődően figyeltek minket, honos állat még a puma is! Ami legalább olyan sűrűséggel fordul elő, mint nálunk az őz. De remélhetőleg ő jobban fél, mint mi, és az emberhúsi se a kedvenc csemegéje.
Másfél órás folyamatos hegymenet útán megérkeztünk a csúcsra. Sok hegyet láttam már, de ilyet eddig még soha. Talán a fotókon nem egészen kivehető, de a hegy teteje sík földlemezekből áll. A keletkezéséről sajna nem tudok sok infóval szolgálni, mert csak egy-két dolgot találtunk erről a neten. Elvileg földtani mozgások következménye, amik elég erőteljesek lehettek, ha a földlemezeket 1400 méter magasra emelte.
Ein Samstagsausflug nach Atibaia. Dort gibt es den Pedra
Grande zu bewundern, einen 1.418 Meter über N.N. gelegenen Felsen, von dem aus
man bei klaren Himmel eine hervorragende Aussicht über die umgebende Landschaft
haben soll.
Ein solches Ausflugsziel ist in Brasilien grundsätzlich mit
dem Auto zu erreichen. Üblich ist es nämlich direkt bis zum Ausflugsziel zu
fahren und dort schnell ein Foto aus dem geöffneten Fenster zu schießen,
vielleicht auch mal den Wagen für ein kleines Picknick zu verlassen.
Schließlich hat die Anreise bereits ein ausreichendes Naturerlebnis geboten. Die
letzten Kilometer (11km) bis zum Pedra Grande führen nämlich über eine
Lehmpiste, die sich eigentlich nicht so recht zum Fahren mit einem normalen Pkw
eignet. Wir sind mit der Absicht aufgebrochen ein wenig zu wandern. Daher haben
wir das Auto am Wegesrand abgestellt und den Aufstieg zu Fuß zu gewagt. Schon
auf dem Hinweg wurden wir aus vorbei kriechenden Autos skeptisch oder ungläubig
beäugt. Auf unserem Rückweg wurde uns richtig bewusst, dass wir scheinbar ein
völlig exotisches Bild abgeben mussten, wie wir zu Fuß durch den Wald gelaufen
sind (so was Verrücktes!). Denn: Autofahrer sind neben uns stehen geblieben und
haben uns eine Mitfahrgelegenheit angeboten...
A háttérben a bambuszerdő, ahol a kis majmok figyeltek minket. Sajna nem sikerült lefotóznom őket. Végülis nem az állatkertben jártunk, hogy pózoljon nekem a ketrecen belül. :-))
A Flori mellett egy hatalmas termeszdomb. Közelebb nem merészkedtünk.
Útközben a kilátás. Ez a fotó akár Európában is készülhetett volna.
Oda igyekszünk, még kb fél órás út volt előttünk.
Ott mi is álltunk. Elég jól néz ki, nem?
Bizony-bizony, ilyen az amikor vki nem tud mit kezdeni a természettel. Nagyon durva, hogy rajtunk kívűl senki nem érkezett gyalog a hegyre. Ráadásul úgy néztek ránk, mintha földönkívüliek lennénk. A visszaúton még ajánlatot is kaptunk, hogy szívesen levisznek minket a hegyről, mert hogy nehogy gyalogoljunk már!
Szörnyű látni, hogy ha az ember nem tud mit kezdeni azzal a csodával, ami csak egy karnyújtásnyira van tőle! :-((
Naturerlebnis auf brasilianische Art: Mit dem Auto nach oben um die frische Luft zu genießen.
Ugye milyen gyönyörű, amikor a természet útat tör magának! 1400 méteren! :-))
Alábbi lenne a kocsival járható földút, ezt megspórolhatták volna maguknak a helyiek és helyette túrista útvonalat építhettek volna. Bár akkor tuti, hogy senki nem menne fel a hegyre, néhány elszánt "csodabogarat" kivéve!
Freitag, 19. Oktober 2012
Osztálykirándulás
Mint minden héten csütörtökön most is kulturális napunk volt a suliban. Most mintha csak osztálykirándulásra mentünk volna, útra keltünk egy kis busszal, hogy megtekintsük azt a templomot, ahol anno 1554-ben jezsuita papok alapították a várost. Anno egy kicsit másképpen nézett ki. Azóta eltüntek a folyók, a hegyek és az a sok-sok zöld terület, amit a múzeumban a fényképeken láthattunk. Helyette sok-sok ronda toronyépület veszi körbe a múzeumot, ami igazából egy templom. A belsejében indiánok által készített használati tárgyakat láthattunk.
Remélem egyszer eljutok egy indián rezervátumba is. Még mindig élnek Brazíliában indiánok, sajna a legtöbbjük már "civilizálódott", így elég keveset láthatunk a régi kulturából. :-(
Így néz ki közelről:
Vszínű, hogy a google fordítónak és néhány -nekem aztán mindegy, hogy hogyan írják- embertársunknak köszönhetjük az alábbi mondatot. Ja egyébként a kínaiúl is rosszul írtak - bár ezt csak hallomásból tudom. :-)
A templom után egy vásárcsarnokba látogattunk el, a Mercado Municipal-ba (mercado, mint piac és municipal, mint város, közösség). Az épület európai stílusú, viszont a környék nem túl biztonságos. Egyedül tuti nem mennék még a környékére se.
A belső elrendezés nem különbözik az európai vásárcsarnokoktól. Sok-sok kis üzlet, tele szebbnél szebb áruval. Az egyedüli különbség az áru típusa és az árak.
Az épület kivűlről
Fincsi gyümik, méreg drágán. 4 db-ot vásároltam és 60 Real-t = 6300 Ft-ot fizettem.:-(
Húsevőknek is akad egy kis harapnivaló.
Nekünk ez egy egyszeri élmény marad, mint ahogy az alábbi 6300 Ft-ért vásárolt gyümik is.
Itt még egyben,
majd félbe vágva. Ez volt a 4 közűl az egyetlen, ami igazából ehető volt és még ízletesnek is mondanám.
Huh ez borzasztó! Nyúlos, kocsonyás izé, tele maggal.
Na ez se volt semmi. Szerintünk ezt talán ki kellett volna préselni, mint egy narancsot, mert leginkább gyümölcsléből állt ez a szivacsnak kinéző gyümölcshús. Persze erre már csak akkor jöttünk rá, amikor könyékig úsztunk a ragadós lében. :-)
Nem tudjuk melyiktől, de egy kis allergiás reakciót is kaptunk ajándékba. Miútán befejeztük a kóstolást, mindkettőnknek a felső ajka kb 5 percig rettentően viszketett és egy kicsit ki is pirosodott. Remélem éjszaka nem jelentkezik egy újabb tünet...
Ùgy érzem a hétre kikisérleteztük magunkat, vagy még sem. Holnap útra kellünk, hogy egy újabb várost fedezzünk fel a környéken. Folyt köv...
Mittwoch, 17. Oktober 2012
Brasilien ist auch in Europa
Um endlich unsere Visa zu erhalten, mussten wir einen Kurzbesuch in Europa
einlegen. Unser Flug ging am 05.10. von Sao Paulo über München nach Köln. Doch
ganz so einfach verlief die Reise nicht...
Zuerst einmal sind wir ohne größeren Stau am Flughafen Guarulhos angekommen und haben so glücklicherweise ausreichend Puffer um uns mit den Mitarbeitern der Policia Federal die Zeit zu vertreiben und nicht den Start zu verpassen.
Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist jedoch unumgänglich. Diese Verlängerung haben wir im August bereits erhalten und dürfen uns beide bis maximal 02. November im Land aufhalten und so steht das bis heute noch in unseren Pässen.
Wie man sieht lässt sich dies kurz und knapp mit drei Sätzen erklären. Die sympathische Mitarbeiterin bei der Passkontrolle hat allerdings keinerlei Erklärungsbedürfnis. Vielleicht ist sie im zweiten Job Wissenschaftlerin, denn sie hält jegliche Kommunikation für unnötig und entschwindet samt meinem Pass. Nach 25 Minuten kommt sie zurück und fragte mich nach einem Stift, damit ich die von ihr mitgebrachten Papiere unterschreiben könne. Mit meiner Unterschrift soll ich bestätigen, dass ich eine Strafe in Höhe von BRL 238,88 für die unerlaubte Überschreitung der 90 Tage um 32 Tage akzeptiere. Das lehne ich entschieden ab.
Vorsicht! Wiederholung: Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist obligatorisch. Diese Verlängerung haben wir im August erhalten und dürfen uns daher bis 02. November im Land aufhalten. Dieses Datum steht in den Pässen.
Kommunikation hätte der jungen Dame Arbeit erspart. Nach meiner Erklärung und dem in Augenschein nehmen meiner offiziellen Verlängerung entschwindet sie erneut für ca. 15 Minuten darf sämtliche zuvor getätigten Eingaben im Computer löschen, sich anschließend bei mir für den Vorfall entschuldigen und mich meiner Wege ziehen lassen.
Relativ pünktlich verlassen wir Sao Paulo, wissen zu diesem Zeitpunkt noch nicht, dass wir ein paar zusätzliche Flugmeilen sammeln sollen. Alle Klischees werden nun nämlich bedient. Volltrunkene Russen im Flugzeug (leider unmittelbar neben uns), die zu randalieren beginnen und die übrigen Passagiere angreifen. Mit Unterstützung weiterer Passagiere werden zwei Teilnehmer dieser heiteren Reisegruppe überwältigt und mit Kabelbindern gefesselt. Da sich diese Reisegruppe durch ihr Verhalten "entschlossen" hatte nicht weiter mit uns zu reisen, wird ein ungeplanter Zwischenstopp in Recife eingelegt, um den Herren die Möglichkeit zu bieten, ihren Rausch schön komfortabel, nicht in einem unbequemen Flugzeugstuhl, sondern in einem Bett in einem brasilianischem Gefängnis auszuschlafen.
Resultat der ganzen Aktion: 5 Stunden Verspätung, notwendiges Umbuchen von ca. 100 Passagieren auf andere Flüge, Abwurf von 40t Kerosin über dem Nordosten von Brasilien damit die Maschine überhaupt landen kann. Vermutlich hat keiner der Beteiligten je zuvor eine so hohe Rechnung wie in diesem Fall für das Zechen erhalten.
Montagmorgen (08.10.) müssen wir zum brasilianischen Generalkonsulat in Frankfurt. Um ein Visum zu erhalten ist es nämlich zwingend erforderlich mindestens einmal persönlich im Konsulat zu erscheinen. Entweder bei der Passabgabe oder dessen Abholung.
An die Arbeitsweise der brasilianischen Behörden haben wir uns nun schon seit ein paar Monaten gewöhnt. Daher ist es nicht überraschend für uns, dass man uns erklärte unser Vorgang sei überhaupt nicht bekannt. Man müsse Nachforschungen anstellen was mit den Papieren passiert sei und in 2 - 3 Tagen wird man sich wieder bei uns melden (wohlgemerkt soll unser Rückflug am 14.10. erfolgen). Die 2 - 3 Tage sind erfreulicherweise bereits am nächsten Tag rum. Man hat festgestellt, dass es sich um ein Kommunikationsproblem gehandelt hat, und man wird unseren Vorgang jetzt bearbeiten. So die Information am Telefon.... Also wieder nach Frankfurt. Dort wäre es aber auch zu schön wenn alles reibungslos funktioniert. Man eröffnete mir, dass lediglich für mich und nicht für Zsuzsanna ein Visum ausgestellt werden kann. Zsuzsanna ist in dem ganzen Prozess nirgends aufzufinden und muss einen separaten Antrag stellen.
Aufgrund der Zeitverschiebung kann ich noch nicht mit der zuständigen Anwältin in Brasilien sprechen und muss mit Zsuzsannas Unterlagen wieder abziehen. Ca. 1,5 Stunden bekomme ich Zeit um mir während der Fahrt ausgiebig Gedanken über das brasilianische Abenteuer zu machen, dann klingelt das Telefon. Der Mitarbeiter im Konsulat hat einen Fehler gemacht, selbstverständlich kann man auch Zsuzsanna ein Visum ausstellen. Also wieder nach Frankfurt...
Man stellt mir in Aussicht die Visa bis Freitag auszustellen. Freitagmorgen, Frankfurt, die Frisur sitzt, die Visa sind... nicht fertig. Ich soll mich ein paar Minuten gedulden. Rund zwei Stunden später wird mein Name aufgerufen, eine Unterschrift, "guten Flug", wir haben unsere Visa!
Vor unserem Abflug aus Sao Paulo sind wir davon ausgegangen, dass das Konsulat in Frankfurt wohl doch eher strukturiert, eben wie in Europa üblich, arbeitet. Brasilien ist aber eben doch auch in Europa.
Zuerst einmal sind wir ohne größeren Stau am Flughafen Guarulhos angekommen und haben so glücklicherweise ausreichend Puffer um uns mit den Mitarbeitern der Policia Federal die Zeit zu vertreiben und nicht den Start zu verpassen.
Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist jedoch unumgänglich. Diese Verlängerung haben wir im August bereits erhalten und dürfen uns beide bis maximal 02. November im Land aufhalten und so steht das bis heute noch in unseren Pässen.
Wie man sieht lässt sich dies kurz und knapp mit drei Sätzen erklären. Die sympathische Mitarbeiterin bei der Passkontrolle hat allerdings keinerlei Erklärungsbedürfnis. Vielleicht ist sie im zweiten Job Wissenschaftlerin, denn sie hält jegliche Kommunikation für unnötig und entschwindet samt meinem Pass. Nach 25 Minuten kommt sie zurück und fragte mich nach einem Stift, damit ich die von ihr mitgebrachten Papiere unterschreiben könne. Mit meiner Unterschrift soll ich bestätigen, dass ich eine Strafe in Höhe von BRL 238,88 für die unerlaubte Überschreitung der 90 Tage um 32 Tage akzeptiere. Das lehne ich entschieden ab.
Vorsicht! Wiederholung: Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist obligatorisch. Diese Verlängerung haben wir im August erhalten und dürfen uns daher bis 02. November im Land aufhalten. Dieses Datum steht in den Pässen.
Kommunikation hätte der jungen Dame Arbeit erspart. Nach meiner Erklärung und dem in Augenschein nehmen meiner offiziellen Verlängerung entschwindet sie erneut für ca. 15 Minuten darf sämtliche zuvor getätigten Eingaben im Computer löschen, sich anschließend bei mir für den Vorfall entschuldigen und mich meiner Wege ziehen lassen.
Relativ pünktlich verlassen wir Sao Paulo, wissen zu diesem Zeitpunkt noch nicht, dass wir ein paar zusätzliche Flugmeilen sammeln sollen. Alle Klischees werden nun nämlich bedient. Volltrunkene Russen im Flugzeug (leider unmittelbar neben uns), die zu randalieren beginnen und die übrigen Passagiere angreifen. Mit Unterstützung weiterer Passagiere werden zwei Teilnehmer dieser heiteren Reisegruppe überwältigt und mit Kabelbindern gefesselt. Da sich diese Reisegruppe durch ihr Verhalten "entschlossen" hatte nicht weiter mit uns zu reisen, wird ein ungeplanter Zwischenstopp in Recife eingelegt, um den Herren die Möglichkeit zu bieten, ihren Rausch schön komfortabel, nicht in einem unbequemen Flugzeugstuhl, sondern in einem Bett in einem brasilianischem Gefängnis auszuschlafen.
Resultat der ganzen Aktion: 5 Stunden Verspätung, notwendiges Umbuchen von ca. 100 Passagieren auf andere Flüge, Abwurf von 40t Kerosin über dem Nordosten von Brasilien damit die Maschine überhaupt landen kann. Vermutlich hat keiner der Beteiligten je zuvor eine so hohe Rechnung wie in diesem Fall für das Zechen erhalten.
Montagmorgen (08.10.) müssen wir zum brasilianischen Generalkonsulat in Frankfurt. Um ein Visum zu erhalten ist es nämlich zwingend erforderlich mindestens einmal persönlich im Konsulat zu erscheinen. Entweder bei der Passabgabe oder dessen Abholung.
An die Arbeitsweise der brasilianischen Behörden haben wir uns nun schon seit ein paar Monaten gewöhnt. Daher ist es nicht überraschend für uns, dass man uns erklärte unser Vorgang sei überhaupt nicht bekannt. Man müsse Nachforschungen anstellen was mit den Papieren passiert sei und in 2 - 3 Tagen wird man sich wieder bei uns melden (wohlgemerkt soll unser Rückflug am 14.10. erfolgen). Die 2 - 3 Tage sind erfreulicherweise bereits am nächsten Tag rum. Man hat festgestellt, dass es sich um ein Kommunikationsproblem gehandelt hat, und man wird unseren Vorgang jetzt bearbeiten. So die Information am Telefon.... Also wieder nach Frankfurt. Dort wäre es aber auch zu schön wenn alles reibungslos funktioniert. Man eröffnete mir, dass lediglich für mich und nicht für Zsuzsanna ein Visum ausgestellt werden kann. Zsuzsanna ist in dem ganzen Prozess nirgends aufzufinden und muss einen separaten Antrag stellen.
Aufgrund der Zeitverschiebung kann ich noch nicht mit der zuständigen Anwältin in Brasilien sprechen und muss mit Zsuzsannas Unterlagen wieder abziehen. Ca. 1,5 Stunden bekomme ich Zeit um mir während der Fahrt ausgiebig Gedanken über das brasilianische Abenteuer zu machen, dann klingelt das Telefon. Der Mitarbeiter im Konsulat hat einen Fehler gemacht, selbstverständlich kann man auch Zsuzsanna ein Visum ausstellen. Also wieder nach Frankfurt...
Man stellt mir in Aussicht die Visa bis Freitag auszustellen. Freitagmorgen, Frankfurt, die Frisur sitzt, die Visa sind... nicht fertig. Ich soll mich ein paar Minuten gedulden. Rund zwei Stunden später wird mein Name aufgerufen, eine Unterschrift, "guten Flug", wir haben unsere Visa!
Vor unserem Abflug aus Sao Paulo sind wir davon ausgegangen, dass das Konsulat in Frankfurt wohl doch eher strukturiert, eben wie in Europa üblich, arbeitet. Brasilien ist aber eben doch auch in Europa.
Abonnieren
Posts (Atom)