Brasilien ist auch in Europa

Um endlich unsere Visa zu erhalten, mussten wir einen Kurzbesuch in Europa einlegen. Unser Flug ging am 05.10. von Sao Paulo über München nach Köln. Doch ganz so einfach verlief die Reise nicht... 
Zuerst einmal sind wir ohne größeren Stau am Flughafen Guarulhos angekommen und haben so glücklicherweise ausreichend Puffer um uns mit den Mitarbeitern der Policia Federal die Zeit zu vertreiben und nicht den Start zu verpassen. 
Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist jedoch unumgänglich. Diese Verlängerung haben wir im August bereits erhalten und dürfen uns beide bis maximal 02. November im Land aufhalten und so steht das bis heute noch in unseren Pässen.
Wie man sieht lässt sich dies kurz und knapp mit drei Sätzen erklären. Die sympathische Mitarbeiterin bei der Passkontrolle hat allerdings keinerlei Erklärungsbedürfnis. Vielleicht ist sie im zweiten Job Wissenschaftlerin, denn sie hält jegliche Kommunikation für unnötig und entschwindet samt meinem Pass. Nach 25 Minuten kommt sie zurück und fragte mich nach einem Stift, damit ich die von ihr mitgebrachten Papiere unterschreiben könne. Mit meiner Unterschrift soll ich bestätigen, dass ich eine Strafe in Höhe von BRL 238,88 für die unerlaubte Überschreitung der 90 Tage um 32 Tage akzeptiere. Das lehne ich entschieden ab. 
Vorsicht! Wiederholung: Für die meisten Europäischen Länder gilt, dass deren Staatsangehörige sich 2x 90 Tage oder 180 Tage insgesamt in 12 Monaten ohne Visum in Brasilien aufhalten dürfen. Eine offizielle Verlängerung der ersten 90 Tage durch die Policia Federal ist obligatorisch. Diese Verlängerung haben wir im August erhalten und dürfen uns daher bis 02. November im Land aufhalten. Dieses Datum steht in den Pässen.
Kommunikation hätte der jungen Dame Arbeit erspart. Nach meiner Erklärung und dem in Augenschein nehmen meiner offiziellen Verlängerung entschwindet sie erneut für ca. 15 Minuten darf sämtliche zuvor getätigten Eingaben im Computer löschen, sich anschließend bei mir für den Vorfall entschuldigen und mich meiner Wege ziehen lassen. 

Relativ pünktlich verlassen wir Sao Paulo, wissen zu diesem Zeitpunkt noch nicht, dass wir ein paar zusätzliche Flugmeilen sammeln sollen. Alle Klischees werden nun nämlich bedient. Volltrunkene Russen im Flugzeug (leider unmittelbar neben uns), die zu randalieren beginnen und die übrigen Passagiere angreifen. Mit Unterstützung weiterer Passagiere werden zwei Teilnehmer dieser heiteren Reisegruppe überwältigt und mit Kabelbindern gefesselt. Da sich diese Reisegruppe durch ihr Verhalten "entschlossen" hatte nicht weiter mit uns zu reisen, wird ein ungeplanter Zwischenstopp in Recife eingelegt, um den Herren die Möglichkeit zu bieten, ihren Rausch schön komfortabel, nicht in einem unbequemen Flugzeugstuhl, sondern in einem Bett in einem brasilianischem Gefängnis auszuschlafen.
Resultat der ganzen Aktion: 5 Stunden Verspätung, notwendiges Umbuchen von ca. 100 Passagieren auf andere Flüge, Abwurf von 40t Kerosin über dem Nordosten von Brasilien damit die Maschine überhaupt landen kann. Vermutlich hat keiner der Beteiligten je zuvor eine so hohe Rechnung wie in diesem Fall für das Zechen erhalten.

Montagmorgen (08.10.) müssen wir zum brasilianischen Generalkonsulat in Frankfurt. Um ein Visum zu erhalten ist es nämlich zwingend erforderlich mindestens einmal persönlich im Konsulat zu erscheinen. Entweder bei der Passabgabe oder dessen Abholung. 
An die Arbeitsweise der brasilianischen Behörden haben wir uns nun schon seit ein paar Monaten gewöhnt. Daher ist es nicht überraschend für uns, dass man uns erklärte unser Vorgang sei überhaupt nicht bekannt. Man müsse Nachforschungen anstellen was mit den Papieren passiert sei und in 2 - 3 Tagen wird man sich wieder bei uns melden (wohlgemerkt soll unser Rückflug am 14.10. erfolgen). Die 2 - 3 Tage sind erfreulicherweise bereits am nächsten Tag rum. Man hat festgestellt, dass es sich um ein Kommunikationsproblem gehandelt hat, und man wird unseren Vorgang jetzt bearbeiten. So die Information am Telefon.... Also wieder nach Frankfurt. Dort wäre es aber auch zu schön wenn alles reibungslos funktioniert. Man eröffnete mir, dass lediglich für mich und nicht für Zsuzsanna ein Visum ausgestellt werden kann. Zsuzsanna ist in dem ganzen Prozess nirgends aufzufinden und muss einen separaten Antrag stellen. 
Aufgrund der Zeitverschiebung kann ich noch nicht mit der zuständigen Anwältin in Brasilien sprechen und muss mit Zsuzsannas Unterlagen wieder abziehen. Ca. 1,5 Stunden bekomme ich Zeit um mir während der Fahrt ausgiebig Gedanken über das brasilianische Abenteuer zu machen, dann klingelt das Telefon. Der Mitarbeiter im Konsulat hat einen Fehler gemacht, selbstverständlich kann man auch Zsuzsanna ein Visum ausstellen. Also wieder nach Frankfurt... 

Man stellt mir in Aussicht die Visa bis Freitag auszustellen. Freitagmorgen, Frankfurt, die Frisur sitzt, die Visa sind... nicht fertig. Ich soll mich ein paar Minuten gedulden. Rund zwei Stunden später wird mein Name aufgerufen, eine Unterschrift, "guten Flug", wir haben unsere Visa!

Vor unserem Abflug aus Sao Paulo sind wir davon ausgegangen, dass das Konsulat in Frankfurt wohl doch eher strukturiert, eben wie in Europa üblich, arbeitet. Brasilien ist aber eben doch auch in Europa.

Regen, endlich!

Heute hat es geregnet. Seit Ende Juni hatten wir keinen Regen mehr und wußten fast nicht mehr wie sich das anfühlt. Die Luft ist wieder wesentlich besser geworden. Der Staub und die Schadstoffe sind herausgewaschen worden und trotz der Regenwolken sah der Himmel klarer aus als gewöhnlich... Ein schöner Tag!

Unser Gästebett....

oder auch brandneues und handbemaltes Schlafsof ist heute angekommen. Wer hat bereits die Tickets gebucht?

Ilhabela - oder welches Wochenendziel man in 6,5 Stunden Fahrt noch so von Sao Paulo erreichen kann

Der 07. September ist der Brasilianische Unabhängigkeitstag. Da dieser 07. September in diesem Jahr auf einen Freitag gefallen ist, hatten wir ein langes Wochenende. Natürlich wollten wir diese Zeit gerne wieder im Grünen und nicht im Betonozean von Sao Paulo verbringen.

Diese Idee haben natürlich nicht nur wir gehabt und daher haben wir mit entsprechendem Verkehrsaufkommen gerechnet. Gegen 22:00 Uhr haben wir uns auf den Weg gemacht. Die Verkehrsmeldungen zeigten zu dieser Uhrzeit nur lächerliche 63 km Stau in ganz Sao Paulo an. An einem gewöhnlichen Vormittag sind mehr als 100 km Stau nichts Außergewöhnliches. Der erste kleine Stau war schnell umfahren (eine Vielzahl von Brasilianern besitzt kein Navi und daher fährt ein Großteil der Fahrer direkt in den Stau um dort zu verharren, anstatt sich eine Alternativroute planen zu lassen) und ließ uns Gutes hoffen. Damit hatte es sich jedoch sehr bald. Um 04:30 Uhr sind wir an unserem Hotel auf der Ilahbela angekommen. Von unserer Haustür bis dorthin sind es 211 km ....

Die Insel selber ist wunderschön. Es gibt atemberaubende Wasserfälle inmitten des Regenwaldes und kleine Strände, welche entweder nur mit dem Geländewagen oder über das Meer per Boot zu erreichen sind. Dazu gibt es frische Luft, Cocktails, gutes Essen und jede Menge Moskitos, die einen blutig stechen.  

Leider mussten wir am Sonntag auch wieder zurück fahren. Auch hier hatten viele Menschen die Idee früh loszufahren um nicht im Stau zu stehen, genau wie wir. Am Ende haben wir für den Hin- und Rückweg rund 13 Stunden benötigt. 

 

FAAP-újra az iskolapadban

Hosszú, egész pontosan egy hónapos hallgatás után újra rávettem magam egy kis gondolat megosztásra. Mostanra érett meg újra az érzés, hogy elkezdjem összefoglalni az elmúlt hónap élményeit.

Augusztus 6.-val megkezdȍdött a portugál nyelvoktatásom a FAAP (Fundação Armando Alvares Penteado) egyetemen. Nagy meglepetésemre a heti 3 alkalomból 5 lett, amit egy hirtelen, de itt megszokott törvénymódosításnak köszönhetek. Ez egy kicsit felborította terveimet, persze nem panaszkodom, mert cserébe nagyon gyors a fejlȍdés.

A suli tényleg szuper, mindenkinek ajánlani tudom. Egy cseppet sem hasonlít a magyar oktatási rendszerhez. Biztos emlékeztek még azokra a szitukra, amikor a tanár csak beszél, beszél, beszél, te meg azzal küzdesz, hogy megtanulj nyitott szemmel aludni . Na itt ez esélytelen. Az óra interaktív, tele feladatokkal és beszédgyakorlatokkal. Lehet, hogy én egy kicsit elfogult vagyok, mert én imádom a játékos feladatokat, amit mondjuk pl a német osztálytársaimról nem mondanék el.

A legérdekesebb és talán a leglényegesebb is a nyelvtanulás mellett, hogy különbözȍ kulturákat ismerhetek meg. A kezdȍ csoportokban kb 15 különbözȍ nemzetiség van, természetesen, mint mindenhol az ázsiaiak (japán, kínai, koreai) alkotják a többséget, de van olyan aki Iránból, Zambiából, Peruból, Namíbiából, Mexikóból, Ausztráliából érkezett. A közös nyelv a szünetekben az angol, aminek hatására elfeledett nyelvtudásomat gyorsan felfrissítettem.

Az elmúlt egy hónapban a legtöbb gondolatom a kulturák és emberek közötti különbségekrȍl szólt. Számomra ismeretlen, néhol szép, néhol érdekes szokásokat ismerhettem meg. A tapasztalások különbözȍ érzelmeket váltottak ki belȍlem, sajnos az útobbi idȍben leginkább csak dühöt. A legtöbb inger természetesen a brazil “kultúrával” kapcsolatban ér, de íme néhány példa vegyesen:

Kína:

• már rég nem igaz, az a hiedelem, hogy rengeteg bogarat meg rovart fogyasztanak – a nagyvárosi emberek között még sokan nem is próbálták. Alapvetȍ különbség, hogy nagyon fȕszeresek az ételeik, leginkább csípȍs.
• igen, még mindig igaz, hogy csak egy gyereket engedélyez az állam családonként (ami nem csoda a kb 1,4 milliárdos népesség mellett). Ha ikrek születnek az nem probléma és mint mindenhol a nagy világban itt is lehet kenȍpénzt fizetni, ha két gyereket szeretnél.
• a velem egykorúak még abban a neveltetésben részesültek, hogy a szülȍnek, nagyszülȍnek mindig igaza van. Ha ȍk beszélnek, akkor nem lehet ȍket félbeszakítani és ellent mondani. A véleményedet tartsd meg magadnak. – Hm csodalátos lehet! Elmondásuk szerint, ȍk se értenek már ezzel egyet, fȍleg azok, akik láttak már más kulturákat is. Ezért a gyerekeiket már teljesen más szemléletmódban nevelik, vagy fogják nevelni. 

Korea:  az angol nyelvoktatás az iskolákban megkezdȍdik, de csak az írásra és a nyelvtanra fektetnek hangsúlyt. Ezért nagyon sokan (akik megtehetik) mennek külfödre tanulni, hogy elsajátítsák a nyelvet. A többségük nem is tér vissza, hanem vhol külfödön éli le az életét.

Peru: az inkák kultusza még a mai napig nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében. Az egyik legnagyobb különbség egy brazil és egy perui között, hogy a perui tiszteli a természetet és ennek megfelelȍen bánik vele, míg egy brazil nem. A peruiak véleménye az itteni “kulturáról” és viselkedésrȍl meglepȍ módon hasonlít az európai ember véleményéhez.

Kína, Japán, Korea: a legtöbben a saját nevük helyett vmilyen angol nevet használnak. Ez nem hivatalos, sehol nincs regisztrálva, vagy te találod ki magadnak, vagy ha vallásos vagy, akkor kérheted az egyháztól. Ja és eme három ország tanulóiról elmondható, hogy félelmetes gyorsan tanulnak, fegyelmezettek, barátságosak és szinte kivétel nélkül tudják, hogy hol van Magyarország és mi a fȍvárosa. Vajon ez a kommunizmus eredménye???

Német: még mindig ȍk azok, akik mentalitásban leginkább hasonlítanak a magyarokhoz. Ugyanazokat a dolgokat tartjuk itt furcsának és felháborítonak és az itteni árakról alkotott véleményünk is uaz, minden nagyon, de nagyon drága!!!

Brazil: na errȍl most órákig regélhetnék. Mivel az ország óriási, ezért nem lehet általánosítani, hogy ȍk ilyenek, vagy olyanok és persze mindig van kivétel. Ezért a köv. szösszenetek a sao pauloi tapasztalásaimról szólnak:

•  A favelakat azért nem fejezik be a lakosaik, mert a befejezetlen ház után nem kell adót fizetni. Ezért nincsenek bevakolva, nincs ablak, sȍt többnyire még rendes tetȍ sincs. Ezért szuper ötlete támadt állambácsinak, fordítsuk meg a folyamatot, ha kész a házad nem kell adót fizetned. Èrdekes szemléletmód!
• A szülȍknek kötelességük a gyerekeket 14 éves korukig iskolába járatni. Az állam bünteti, ha a szülȍk koldulni küldik a gyerekeket. Ennek ellenére nagyon sok gyerek van az utcákon, mert nem tudják kontrollálni. Hasonló grandiózus ötlet, mint a favelák esetén, jelenleg pénzt kapnak a családok, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Mindenki tippelhet, hogy ettȍl több gyerek jár-e iskolába!? 
•  Az, hogy mindent részletre vehetsz már meséltem. De a legdurvább még is az, hogy ha megbüntet a rendȍr, és te idȍben befizeted a büntidet, kedvezményt kérhetsz!! Ìgy tudják csak elérni azt, hogy a büntetéseket befizessék az emberek. 
•  Az élelmiszerboltokban a Magyarországon egy kb 5 évvel korábban látott effektus köszön vissza. A bevásárlókocsiban hegyekben áll az élelmiszer, aminek tuti, hogy 30%-a kukában fog landolni, mivel lajár a szavatossága. Persze hitelre vásárolnak!! Mindezt csiga lassúsággal. Vagyis ha két ember áll elȍtted a boltban, akkor tuti egy órát fogsz sorban állni. Ja és ami felháborít, hogy minden egyes megvásárolt darabot nyelon zacskóba raknak! Holott ebben az évben betiltották az országban, de ezen úgy felháborodtak a brazilok, hogy a törvényt nem tudták érvényesíteni! Ennyit a környezettudatosságukról. 
•  Ha az érdektelenséget szeretné vki tanulmányozni, akkor meleg szívvel ajánlom Sao Paulot. Tökéletes mintája annak, hogy a magántulajdon a lakás ajtajánál véget ér, persze az autó még beletartozik! A városrendezés, mint olyan nem létezik. A szépségrȍl sajátos elképzelésük van. Ha találsz is, egy – két szép régi épületet, akkor tuti, hogy körbe építették rondábnál rondább ízléstelen toronyépületekkel. Egy viszont nagyon fontos, hogy legyen a közeledben legalább kettȍ bevásálóközpont. 
• Viszont pozítívumként szeretném megemlíteni, hogy szemetes kuka nagyon sok van az utcán, több mint amit otthon láttam. Ès meglepȍ módon sokan használják és rendszeresen ürítik. 
•  A koszos utcán ülni és autógázokat közelebbrȍl belélegezni sikk. Sajnos ezt nem tudom másképp megfogalmazni, de ez tényleg az önmagaddal szembeni igénytelenség teteje. A fáradt munkás emberek ebédszünetüket az utcán ülve, fekve töltik. Természetesen itt is étkeznek. Persze itt felteszem a kérdést, hogy vajon a munkáltatónak miért nem kötelessége megfelelȍ körülményeket (legalább egy asztalt, meg néhány széket) biztosítani?? 
•  Viszont, ha jókat enni és szórakozni akarsz, vagy nagyon gyorsan egy brazil hölgyet találni magadnak, akkor itt jó helyen jársz.

Igyekszem megérteni ȍket és belátni, hogy vhol nem tehetnek róla, hiszen az ország csak most kezd el fejlȍdni. A lakosság talán 5 % képzett és talán 1%-a látott már mást is Dél-Amerikán kívȕl. A kérdés csupán csak annyi, hogy vajon hány generációváltásra lesz szükségük a változásra?